Egyoldalasok.. http://alompervalosag.blogger.hu hu Az álom nélküli táj.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/09/06/az-alom-nelkuli-taj

álom nélküli rengetegben, elveszett a remény,
apró fának, apró ágán csipog még egy veréb.
nincsen nappal, nincsen éjjel, s nincsen kép e tájon,
egyedül a homályos partot, ha e sötétben látod..
s fel nem keresett ajtómnak küszöbén,
egy ázott csóka árnya, mintha küzdene,
hogy testét visszarántsa.
elporladt lepedőmön csontokban áll a por,
s alatta a matrac e súlytól meghajol.
mintha a csendnek most is hangja volna még,
pedig rég elhagyott már ő is,
kérlek, ne félts!

]]>
Wed, 06 Sep 2017 21:30:13 +0200 30036_272429
A bak előtt.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/07/27/a-bak-elott .

 

.. kecses mozgása, mely mellett fűszál hadak hajlanak meg a szélben, s a lesről elmerengőn nézek én is reá, vajon mit gondolhat, vajon merre jár (..). Figyel, hisz tudja jól ott vagyok, érzi végighúzódni testén tekintetem, de még vár, egy kicsit még sejtet magából, mintha értené, mintha tudná mi folyik itt. S velem most mégis más, türelmes (..). Egyre csak egymást méregetjük és percek telnek el így a naplemente homályában burkolózva. Minden csendes körülöttünk, néha egy-egy fácánkakas hallatja rekedtes hangját, néha egy-egy gerle szeli át előttünk a teret, vagy hol egy nyúl vakarja fülét, s kergeti kedvesét egy bokor mögé. Lassan ébredni kellene már, lassan eszmélni illene a csodálatból, s mire eme cselekedet erőltetetten megteszem, ő már járja útját rég árkon, bokron túl.

]]>
Thu, 27 Jul 2017 20:54:04 +0200 30036_272400
Egy kalapnyi nyári élmény I.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/07/24/egy-kalapnyi-nyari-elmeny-i

 

(..) csak ültem ott, természetesen mocorogva, mert hogyan máshogy lehetne várni a csodára, ha nem izgatottan, fészkelődve, feszengve. Hol jobbra, hol meg balra tekintve várni (..). Elmerülsz egy gyönyörű bokor szépségében, s eszedbe jut az ősz (..). Ott ülsz a nagy végtelen kellős "közepén", körötted az egész világ és mégis csak egy kis részletét látod, egy elveszett csillagnak tűnsz csak az égboltról. Leereszkedik a csend melléd, s társaddá válik, észreveszed nem feszengsz többé csak gyermeki komolysággal tekintesz magad elé, mellé, mögé, hogy hátha! (..). Majd megint az őszre gondolsz majd a télre és a tájra, melynek végtelenségét csak az erdősor töri most meg, a zöldbe borult dús hajú fák és bokrok (..). A nyári szellő megcsappantja arcod, újra elönti tested a gyöngyöző forróság, nyelved hegyét végighúzod ajkadon, miközben egy korty hűsítő vízre vágysz. S ebben a pillanatban megjelenik, szinte az észlelés másodpercével egy időben szoborrá válsz, egy élő, lélegző szoborrá. Megbabonáz a vadság látványa, a természetes szerelem gyönyörének részévé, s fényes csillaggá válsz újra az elfeledett égbolton. Megint a természet gyermeke játszik veled, s mint távoli rokonát von keblére, hogy ismét üdvözöljön téged.

]]>
Mon, 24 Jul 2017 12:09:13 +0200 30036_272399
Titok.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/07/16/titok

.. s látod!? miként elmerülését tervezi a természet aranyhajú, fedetlen keblű lelkében? Ó, s Ő szaladva, rohanva játszik velünk, időről, időre, tavaszról a lombhullató őszbe folyva, telve, kergetőzve. Lomha meleget ádva reánk, hozva telenként hűsítő, jó éjszakát és halkan, csábosan súgja füleinkbe, "vadak vagyunk mind, kik születtünk e földre, kik születtünk, hogy haljunk majd, s mégis bízzunk az eljövendőkben".

]]>
Sun, 16 Jul 2017 11:01:16 +0200 30036_272396
A part.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/05/30/a-part

.. a tavalyi madarak helyét, az ideiek váltották fel, a törött ágak helyett, zöldellő hajtások keltek életre, míg a folyó sodrása megőrizte egykori sebességét. Ismét igyekezett valahova, talán úgy gondolta, ma utolérheti a lemenő Napot (..). Csodálattal ülve partján, csendesen, rezdületlenül figyeltem, ahogy ragyogó vízfelszínén a végtelenbe fodrozódtak az ezerszínű sugarak (..).

]]>
Tue, 30 May 2017 21:44:10 +0200 30036_272378
Áprilisi.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/04/25/aprilisi

 

Az öreg, sokat tapasztalt fatörzsnek dőlve emelte ajkaihoz a cigarettáját, s merthogy olyan búsan szívta, tudniillik az látszott rajta, s hallatszott sóhajtó lélegzetvételein is, már szinte majdnem hogy teljesen bizonyos voltam benne, hogy egy cipőben járunk (..) még, ha az ő mérete valójában nagyobb is volna, mint az enyém.

Két ismeretlen a folyóparton, az egyik mélán fújva a füstöt az ég felé, a másik a folyó sodrását kémlelve, s köztük némán feszült meg a létezés. Midőn így, eme véletlen folytán, neki én lettem a „társasága” s nekem ő – mert távozásra nem készült – hát mit tehet az ember ”? „, udvarias csevegésbe keveredik. S közben azon töpreng, hogy milyen érdekes is, hogy legszívesebben mindkettőnk mással lenne itt, ebben a percben, másodpercben, s valami kacifántos és „bonyolult”, átláthatatlan oknál fogva, mégis itt lyukadtunk ki.

Kínos csend ült le közénk, csatlakozva a létezésbe, mint szenvedő harmadik fél. Én Rólad álmodoztam, Ő megint valaki számomra ismeretlenről – gondoltam – és a kínos csend ravaszul, meghúzva magát köztünk, csak figyelt, mintha valójában a naplementébe merengett volna el.

De én Rád gondoltam, s arra, hogy hol szeretlek és féltelek, máskor meg, hol szeretlek és magamat féltem. S azon morfondíroztam, hogy ez, hogy lehet, mármint, hogy szeretlek, a szívem legmélyebb, legismeretlenebb zugából kiindulva a kislábam ujjáig és mégis annyira félek is Tőled. A költői kérdésre, persze azonnal milliónyi választ gyártott az elmém talán legsötétebb része, de egyik sem tűnt elég igaznak számomra, s tán azért, mert nem a Te ajkaid közül hangzottak el ezen éles, vádló, felkavaró szavak (..). Azonban, Te nem voltál ott, hogy megkérdezzelek, így e kérdésre, valójában senki sem felelt, s összekuporodva a folyópartról, a Marost, hazafele már lámpafények között hagytam el.

]]>
Tue, 25 Apr 2017 22:20:18 +0200 30036_272369
Épril.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/04/15/epril

 

A Nap alatt egy "senki" vagyok,
vigyetek el innen,
rozsdásodik az orgona már,
hol van az én Kincsem?

Nem nyílik nekem szivárvány
az ég kék tetején elnyúlva, szépen,
nem nyílik rózsa se,
a kertem eldugott csücskében.

Hol vagyok én, hol nem,
s álmomban is hangod hallom,
hol vagyok én, hol nem,
most épp a folyóparton.

]]>
Sat, 15 Apr 2017 20:43:38 +0200 30036_272360
Ébredés, álmodás.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/03/25/ebredes-almodas Zenei ajánlás: Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche

.. lehunyt pilláim kinyíltak, s a Te bájos arcod láttam meg először e reggelen, mely azonnal mosolyt csalt orcámra. Soha boldogabb nem lehettem volna, mint most (..), egyetlen másodperc és a szívem máris a torkomban dobogott, a hajnali hűs levegő bújtatta testem felforrósodott, minden porcikámban Téged éreztelek, a szerelmet, a bizalmat, a boldogságot. Milyen egyszerű, milyen fantasztikusan egyszerű a szerelem - gondoltam magamban, elcsendesítve elmém. Arcodon a ragyogó, ébredő nap fénysugarai játszottak, s a Földön gyönyörűbb teremtést Nálad, el se tudtam volna képzelni (..) s Te tényleg ott pihentél, mellettem.

]]>
Sat, 25 Mar 2017 14:41:15 +0100 30036_272354
Tisztelegve a Természet előtt.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/03/18/tisztelegve-a-termeszet-elott

 

Ó! ez valami más világ, valami egészen más világ. Itt a fák ágai Chopin-t játszanak, s az árnyak táncot járnak rá a széllel, a madarak, azok a csodás madarak, párban szállnak e tájon, s csak párban. És képzeld, éjszaka az égbolton milliónyi apró csillag fénylik, s néha, egy-egy éjjelen a Hold mind, s majdnem mind gyűrűjébe fogja, mintha számukra ez örökké szólna (..). E tájon béke honol, s ha a természet lágy szíve, néha "kővé" is dermed egy-egy fagyos napon, s elvadulna e világ, csak a mindörökkön élő törvényeknek hajt Ő fejet, s teszi ezt kötelességéből, hogy majdan az elhunyt, s megpihent testből, egy apró, ezerszínű erdő éledjen. Nagy a felelőssége eme gyönyörű Nőnek, éltetnie kell a napot újra és újra, s mégis soha meg nem unja. Mindig új élményt ád annak, ki tiszteletét teszi nála, kreativitása végtelen, s lelke tiszta, mint ama patak vize, melyre Ő óvva tekint (..), s mi jóformán, kik értjük Őt s megértjük Őt, tisztelettel mi fejet hajtunk neki, s olykor térdre is rogyunk előtte szűnni nem akaró ámulattal (..).

 

]]>
Sat, 18 Mar 2017 12:22:40 +0100 30036_272344
Ébredés az erdőn http://alompervalosag.blogger.hu/2017/03/18/ebredes-az-erdon

Még hallani vélem, surranó hangját, még látni vélem elmosódó árnyát a szélben. Homályos, s majdnem hogy teljesen sötét a világ, de lassan a fák ágai között a fácánkakas hajnali hangjára apró sugarak szöknek a földre, s színnel töltik meg azt, s ez egész mindenséget, míg szívünket szűnni nem akaró melegség árasztja el, s úgy érezzük hazaértünk (..).

 

]]>
Sat, 18 Mar 2017 12:17:45 +0100 30036_272343