Egyoldalasok.. http://alompervalosag.blogger.hu hu Keringő.. http://alompervalosag.blogger.hu/2018/04/11/keringo

Néma üvöltésem itta magába a csend, mint más a mámorító nedűt, ha fáj (..). A most szeszélyes folyó partján reccsent meg egy tegnap elszáradt faág - ahogy lelkem testembe szorult súlya reá szenderült. S én csak jöttömről szólni igyekeztem előbb, mint feketerigó ki éjjelt köszönt már kora nappal (..), úgy csörtettem most is utánad, mint minden eddigi tavasszal. S, hogy álmodból ne lebbentselek fel most se oly mohón, hisz te olyan édesen álmodol, mint réten a nyíló virág, melynek ébredező szirmairól egy harmatcsepp hull alább. S megint azon kapom magam, hogy veled játszom, hogy megint, hogy megint álmodozom és becsapom a nagyvilágot.

]]>
Wed, 11 Apr 2018 21:24:50 +0200 30036_272490
Áprilissal elhagyott.. http://alompervalosag.blogger.hu/2018/04/03/aprilissal-elhagyott

Fekete virágport hozott Április,

Gyászruhát öltött a tavasz,

Siratót énekeltek a fák

A madarak szárnyai alatt.

Hosszan tartott idén a tél,

Jeges fuvallatát lelkünk őrzi, míg az él.

]]>
Tue, 03 Apr 2018 21:51:24 +0200 30036_272488
Nekem, minden.. http://alompervalosag.blogger.hu/2018/03/25/nekem-minden Zenei ajánlás: https://www.youtube.com/watch?v=Pa__NZaRXxs

 

És végül azt mondta „semmi”. Olyan jelentőségteljesen és határozottan tudta kiejteni egymás után, katonás sorrendben a hangokat vörös ajkai közül, melyek aztán egyetlen szóvá csengtek össze a világmindenségben, mint senki más. Sokszor ezek a mindennapi szavak, melyeket ő annyira másként ejtett ki, váltak számomra a legbecsesebbekké. És most is oly kikezdhetetlen őszinteséggel fogantatva, oly tisztán születve meg, visszhangzott a feszült csendben „semmi”, hogy az számomra mindent jelentett.

Jelentette a világot, s a világot nélküle, mintha értelmét vesztené az így is és úgy is (..). Vagy, hogy a világ egyszerre pompázik színeiben és mégis színtelen, mert ő ezt mondta és úgy mondta, némán, de olyan mély tartalommal megtöltve, amikről több ezer oldalas könyvek szólnak, halk segélykiáltások nyúlnak el az éjszakákban vagy hangtalan tettek, suhannak végső útjukra, válaszként az élet nagy kérdésére.

A kérdésre, melyre ő egyetlen szóval válaszolt. Szinte térdre kényszerültem előtte. Megbicsaklott hangon szólni kívántam hozzá, de végül szótlan maradtam, s így maradtam örökre.

És most itt vagyok a világ végén, ami a jelenlegi divat és trendek szerint, a világ közepe lenne, a legnyüzsgőbb városok egyike, ahol a fények sosem alszanak ki, ahol a zene sose némul és ahol a szerelem mindig parázslik. Itt a világ közepén, egy bálteremben, ahol ismerősök százai vesznek körül, ahol pezseg az élet és jó hangulat árasztja el az egész teret, engem egyetlen személy hiánya taszít sóvárgásba és magányba, mélységes, leküzdhetetlen magányba. Egyetlen gyengeségem miatt gyűlölöm magam, egyetlen megbocsáthatatlan hibám, vétkem emléke kínoz szüntelen, némaságom azon a napon.

A Pianínón felcsendül egy régi általam oly jól ismert dallam, általam, vagy általunk (sosem tudom nélküled kifejezni magam). Mellkasom elönti egy fojtogató érzés, mint mikor az embert a sírás és az érzelmek kerülgetik, de nem akar engedni nekik, milyen ostoba is az ember (..). Eszembe jutsz, ahogy karcos hangodon nekem énekelsz, csak nekem, mert akkor, ott, csak ketten voltunk. Egy másik bálterem volt, és már félhomály (..) ott találkoztunk először, ott mutattak be bennünket egymásnak (ők nem is sejthették). Egész éjszaka beszélgettünk, ugráltunk, s mindig közös nevezőre tévedtünk, mint ujjaink a zongora billentyűjén, s mint ahogy felsőajkam az alsóajkadra, milyen művészien, milyen részletes kidolgozottsággal érintkeztek össze ajkaink, mintha kifejezetten egymásnak teremtették volna őket. Olyan szelíden simultak össze, olyan békésen adták meg magukat a másiknak, a tüzelő szenvedélynek, a forró vágynak.

Ismét félhomály van, a kis bérelt lakás szobájában állunk, szemben egymással, fájdalmas csendben. Pont úgy, mint amikor felismered az elkerülhetetlent, mikor ráeszmélsz, ennyi volt. Nem miatta, vagy miattad, nem miattatok, nem!, minden miatt, ami végül, mint megtudod, majd évekkel később, a „semmi”. Milyen őrült voltam, milyen istentelenül gyenge (..).

Már nem énekelsz többet, nem csak nekem nem, másoknak se. Bárcsak ne így lenne, bárcsak szerelmesen dúdolgathatnál másoknak, ahogy nekem tetted, bárcsak vidáman fütyörésznél, ahogy a reggeli kávét készíted fel, bárcsak suttogásod hallhatná valaki, ahogy felolvasol neki is, ahogy néha tetted, kedvtelésből éjszakánként.

Lelkem töpörödött, s magam sem tudom, mi tart életben, talán emléked, talán a rád való emlékezés, mely mindennapos életemben.

Ma feleltem a kérdésre én is (..) „semmi” – mondtam, csak hogy én, én hazudtam, nekem nem „semmi”, nekem „minden”- mióta ismertelek, azóta, nekem „minden”.

]]>
Sun, 25 Mar 2018 21:50:25 +0200 30036_272482
Nyomban.. http://alompervalosag.blogger.hu/2018/01/07/nyomban

Zenei ajánlás: Patti Smith - Smells Like Teen Spirit

(..) saras nyomát kerestem, kutattam, szinte esztelen a téli alkony fényében. S végül is utolérhettem volna, mert tényleg utolérhettem volna, de akkor mi értelme lenne - így hagytam elmenni. Holnap újra keresem majd, s holnapután. Majd végül összeérnek nyomaink és ő lép az enyémbe, és keresni fog, mert mi ilyenek vagyunk (..), és akkor találkozunk majd, igen, ott és akkor, amikor hirtelen minden véget ér.

]]>
Sun, 07 Jan 2018 20:43:42 +0100 30036_272472
α Ursae Minoris, Polaris http://alompervalosag.blogger.hu/2018/01/06/α-ursae-minoris-polaris

Zenei ajánlás: Warpaint - Baby

(..) amikor a látatlan csengő csengetett és végre megláttalak, azóta meztelen lelkemen egyetlen ujjlenyomat jár - mondotta, s tartotta kezed kezében, mikor testét fehér lepel lepte el, s vérző szíved könnycseppje által az enyészeté lett. Te tudod, te tudod csak igazán, egyetlen igaz dalt ismert ő, s egyetlen igaz dal volt, melyet öledbe borulva dúdolt éjeken s átaludhatatlan hajnalokon át. Úgy dúdolta, mint más az isteni imát (..), s most úgy hiányzik, még most is hallom tán.

]]>
Sat, 06 Jan 2018 12:04:41 +0100 30036_272471
Téli alföldi táj.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/12/12/teli-alfoldi-taj

 

Hűvös szél fésülte át a fák kopott ágait előkelőn, miként tapasztalt hölgyek fésülik át ősz tincseiket. S mindeközben, helyenként az óriások egy-egy ragaszkodó aranybarna leveleit még meg-megcsiklandozta, hogy azok kacagásukban eszüket vesztve lehulljanak karjaiba, hogy aztán a végtelenbe táncoltathassa őket (..). Betyár egy idő járta át a tájat aznap, borzolva a vad kedélyeket. Ó a rideg alföldi táj! - gondolná magában az ismeretlen erre -, holott most is oly őszinte volt emberével, vadjával, s nemhogy rideg vagy tartózkodó, inkább szívélyes vendéglátó, ki "leggazdagabb asztalához" kísért minket.

]]>
Tue, 12 Dec 2017 09:26:59 +0100 30036_272455
Az álom nélküli táj.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/09/06/az-alom-nelkuli-taj

álom nélküli rengetegben, elveszett a remény,
apró fának, apró ágán csipog még egy veréb.
nincsen nappal, nincsen éjjel, s nincsen kép e tájon,
egyedül a homályos partot, ha e sötétben látod..
s fel nem keresett ajtómnak küszöbén,
egy ázott csóka árnya, mintha küzdene,
hogy testét visszarántsa.
elporladt lepedőmön csontokban áll a por,
s alatta a matrac e súlytól meghajol.
mintha a csendnek most is hangja volna még,
pedig rég elhagyott már ő is,
kérlek, ne félts!

]]>
Wed, 06 Sep 2017 21:30:13 +0200 30036_272429
A bak előtt.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/07/27/a-bak-elott .

 

.. kecses mozgása, mely mellett fűszál hadak hajlanak meg a szélben, s a lesről elmerengőn nézek én is reá, vajon mit gondolhat, vajon merre jár (..). Figyel, hisz tudja jól ott vagyok, érzi végighúzódni testén tekintetem, de még vár, egy kicsit még sejtet magából, mintha értené, mintha tudná mi folyik itt. S velem most mégis más, türelmes (..). Egyre csak egymást méregetjük és percek telnek el így a naplemente homályában burkolózva. Minden csendes körülöttünk, néha egy-egy fácánkakas hallatja rekedtes hangját, néha egy-egy gerle szeli át előttünk a teret, vagy hol egy nyúl vakarja fülét, s kergeti kedvesét egy bokor mögé. Lassan ébredni kellene már, lassan eszmélni illene a csodálatból, s mire eme cselekedet erőltetetten megteszem, ő már járja útját rég árkon, bokron túl.

]]>
Thu, 27 Jul 2017 20:54:04 +0200 30036_272400
Egy kalapnyi nyári élmény I.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/07/24/egy-kalapnyi-nyari-elmeny-i

 

(..) csak ültem ott, természetesen mocorogva, mert hogyan máshogy lehetne várni a csodára, ha nem izgatottan, fészkelődve, feszengve. Hol jobbra, hol meg balra tekintve várni (..). Elmerülsz egy gyönyörű bokor szépségében, s eszedbe jut az ősz (..). Ott ülsz a nagy végtelen kellős "közepén", körötted az egész világ és mégis csak egy kis részletét látod, egy elveszett csillagnak tűnsz csak az égboltról. Leereszkedik a csend melléd, s társaddá válik, észreveszed nem feszengsz többé csak gyermeki komolysággal tekintesz magad elé, mellé, mögé, hogy hátha! (..). Majd megint az őszre gondolsz majd a télre és a tájra, melynek végtelenségét csak az erdősor töri most meg, a zöldbe borult dús hajú fák és bokrok (..). A nyári szellő megcsappantja arcod, újra elönti tested a gyöngyöző forróság, nyelved hegyét végighúzod ajkadon, miközben egy korty hűsítő vízre vágysz. S ebben a pillanatban megjelenik, szinte az észlelés másodpercével egy időben szoborrá válsz, egy élő, lélegző szoborrá. Megbabonáz a vadság látványa, a természetes szerelem gyönyörének részévé, s fényes csillaggá válsz újra az elfeledett égbolton. Megint a természet gyermeke játszik veled, s mint távoli rokonát von keblére, hogy ismét üdvözöljön téged.

]]>
Mon, 24 Jul 2017 12:09:13 +0200 30036_272399
Titok.. http://alompervalosag.blogger.hu/2017/07/16/titok

.. s látod!? miként elmerülését tervezi a természet aranyhajú, fedetlen keblű lelkében? Ó, s Ő szaladva, rohanva játszik velünk, időről, időre, tavaszról a lombhullató őszbe folyva, telve, kergetőzve. Lomha meleget ádva reánk, hozva telenként hűsítő, jó éjszakát és halkan, csábosan súgja füleinkbe, "vadak vagyunk mind, kik születtünk e földre, kik születtünk, hogy haljunk majd, s mégis bízzunk az eljövendőkben".

]]>
Sun, 16 Jul 2017 11:01:16 +0200 30036_272396