----------------------- 20:54 -----------------------

A bak előtt..

.

 

.. kecses mozgása, mely mellett fűszál hadak hajlanak meg a szélben, s a lesről elmerengőn nézek én is reá, vajon mit gondolhat, vajon merre jár (..). Figyel, hisz tudja jól ott vagyok, érzi végighúzódni testén tekintetem, de még vár, egy kicsit még sejtet magából, mintha értené, mintha tudná mi folyik itt. S velem most mégis más, türelmes (..). Egyre csak egymást méregetjük és percek telnek el így a naplemente homályában burkolózva. Minden csendes körülöttünk, néha egy-egy fácánkakas hallatja rekedtes hangját, néha egy-egy gerle szeli át előttünk a teret, vagy hol egy nyúl vakarja fülét, s kergeti kedvesét egy bokor mögé. Lassan ébredni kellene már, lassan eszmélni illene a csodálatból, s mire eme cselekedet erőltetetten megteszem, ő már járja útját rég árkon, bokron túl.

----------------------- 12:09 -----------------------

Egy kalapnyi nyári élmény I..

 

(..) csak ültem ott, természetesen mocorogva, mert hogyan máshogy lehetne várni a csodára, ha nem izgatottan, fészkelődve, feszengve. Hol jobbra, hol meg balra tekintve várni (..). Elmerülsz egy gyönyörű bokor szépségében, s eszedbe jut az ősz (..). Ott ülsz a nagy végtelen kellős "közepén", körötted az egész világ és mégis csak egy kis részletét látod, egy elveszett csillagnak tűnsz csak az égboltról. Leereszkedik a csend melléd, s társaddá válik, észreveszed nem feszengsz többé csak gyermeki komolysággal tekintesz magad elé, mellé, mögé, hogy hátha! (..). Majd megint az őszre gondolsz majd a télre és a tájra, melynek végtelenségét csak az erdősor töri most meg, a zöldbe borult dús hajú fák és bokrok (..). A nyári szellő megcsappantja arcod, újra elönti tested a gyöngyöző forróság, nyelved hegyét végighúzod ajkadon, miközben egy korty hűsítő vízre vágysz. S ebben a pillanatban megjelenik, szinte az észlelés másodpercével egy időben szoborrá válsz, egy élő, lélegző szoborrá. Megbabonáz a vadság látványa, a természetes szerelem gyönyörének részévé, s fényes csillaggá válsz újra az elfeledett égbolton. Megint a természet gyermeke játszik veled, s mint távoli rokonát von keblére, hogy ismét üdvözöljön téged.

----------------------- 11:01 -----------------------

Titok..

.. s látod!? miként elmerülését tervezi a természet aranyhajú, fedetlen keblű lelkében? Ó, s Ő szaladva, rohanva játszik velünk, időről, időre, tavaszról a lombhullató őszbe folyva, telve, kergetőzve. Lomha meleget ádva reánk, hozva telenként hűsítő, jó éjszakát és halkan, csábosan súgja füleinkbe, "vadak vagyunk mind, kik születtünk e földre, kik születtünk, hogy haljunk majd, s mégis bízzunk az eljövendőkben".

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás