.. s látod!? miként elmerülését tervezi a természet aranyhajú, fedetlen keblű lelkében? Ó, s Ő szaladva, rohanva játszik velünk, időről, időre, tavaszról a lombhullató őszbe folyva, telve, kergetőzve. Lomha meleget ádva reánk, hozva telenként hűsítő, jó éjszakát és halkan, csábosan súgja füleinkbe, "vadak vagyunk mind, kik születtünk e földre, kik születtünk, hogy haljunk majd, s mégis bízzunk az eljövendőkben".