Zenei ajánlás: Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche

.. lehunyt pilláim kinyíltak, s a Te bájos arcod láttam meg először e reggelen, mely azonnal mosolyt csalt orcámra. Soha boldogabb nem lehettem volna, mint most (..), egyetlen másodperc és a szívem máris a torkomban dobogott, a hajnali hűs levegő bújtatta testem felforrósodott, minden porcikámban Téged éreztelek, a szerelmet, a bizalmat, a boldogságot. Milyen egyszerű, milyen fantasztikusan egyszerű a szerelem - gondoltam magamban, elcsendesítve elmém. Arcodon a ragyogó, ébredő nap fénysugarai játszottak, s a Földön gyönyörűbb teremtést Nálad, el se tudtam volna képzelni (..) s Te tényleg ott pihentél, mellettem.