Még hallani vélem, surranó hangját, még látni vélem elmosódó árnyát a szélben. Homályos, s majdnem hogy teljesen sötét a világ, de lassan a fák ágai között a fácánkakas hajnali hangjára apró sugarak szöknek a földre, s színnel töltik meg azt, s ez egész mindenséget, míg szívünket szűnni nem akaró melegség árasztja el, s úgy érezzük hazaértünk (..).