----------------------- 22:59 -----------------------

Bogaram..

Zenei ajánlás: Dillon - You Are My Winter

 

Mint az az egyetlen szentjánosbogár, ki a sötét éjben, az erdő közepében, a felhők mögé bújt csillagos égbolt alatt fénnyel szőtte át a gúnyos árnyakat, kik kacagtak csak a vánszorgó lelkem búján, úgy gyújtottál világot bennem, s öleltél át fénnyel. S a pillanatban lettem a tiéd, menthetetlenül vonzott lelked minden porcikája, mint éji lepkét a neonlámpafény. Kergetőző fecskék mögé bújtam, hogy onnan lássalak, a forrás fölé hajoltál, s kibomlott dús hajad. Hallom játékos, csengő hangját táncodnak az ösvényen át, elképzelem, ahogy lábujjhegyen lassan osonsz mögém s én játszok veled. És úgy teszek, mintha nem tudnám jöttöd, s még a szemem is lehunyom (..). S miként megjelensz, hunyorgok, ragyogásod megihlet és elcsukló hangon köszöntelek, végre itt vagy, végre megismerhetem a kincsem. Kedves pillantásod mögött angyali báj lapul és én, csak hallgatlak törökülésben, míg ki nem alkonyul. Feltámadó szellő bolygatja meg a bambusz csengőt a lakókocsi törött ablakában, ahogy a felkelő nap fénye megtörik a szitáló esőcseppek hadán (..). Hozzád bújok és így a takaró épphogy csak körbeér minket, s mi némán hallgatjuk a természet komponálta szimfóniát. Rád nézek, s mintha mondanék valamit, csak épp ajkam nem hagyná el szó, s te mégis megérted a megszoruló szavakat, s benned mégis pontosan fogalmazódik meg az elmém által szült oly tiszta gondolat (..). Mosolyt csal arcodra e reggel, s mosolyt csal orcámra mosolyod, belemerülök a pillanatba, majd lassan lehunyom szemem (..). Az óra ébreszt, búcsúzom, ég veled, álombéli kedvesem!

----------------------- 00:10 -----------------------

Nyári szellő..

..mint egy váratlan, hűsítő nyári szellő a nagy forróság közepette, mely lágyan simítja mezítelen vállad, mint a nap lemenő fényében elnyúlva szálló gerlepár, mely holnap tán új tájra száll. Mint erdő mélyén bujkáló ragyogó napsugár, mely ajkat csókol, ha elébe lépsz (..), mint a pillangó játékos tánca, vagy mint a fecskék üdve, a csicsergő jövő reménye, olyan volt mosolya nekem e napon, szívemben maga után türkiz színt hagyott.

----------------------- 00:45 -----------------------

(..) néha milyen könnyű szellő képes kinyitni egy kulcsra zárt ajtót.

----------------------- 18:39 -----------------------

Mint valami..

Mint valami csüggedt, arctalan, néma lény,

Melyet összetart, valami csontvázon függő hús és vakolat.

Mint valami megfáradt lélek,

Ki esténként a konyhában összegörnyedve mosogat.

 

Tiszta lepedő, fehér lepedő, hófehér, s mint frissen hullott hó pihen,

De alatta pocsolya (..).

 

Napok telnek, hónapok,

Esztendők futnak egymás után, mintha ez is csak verseny volna.

S mi még itt vagyunk,

De vagyunk e még igazak, édes komám, drága barátom?

 

Tiszta lepedő, fehér lepedő, s rajta egyre több sáros folt pihen,

S alatta csak gyűl a pocsolya (..).

 

Van, aki belé botlik és van, aki csak úsznék tova!

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás