----------------------- 14:12 -----------------------

Az öreg madaras..

..lámpást gyújtott az éjbe, mikor érdes hangján mesét olvasott fel nekünk. Majd egy forró júliusi napon a madarai között láttuk őt elszállni, édes gyermeki nevetését hozta felénk a hűs nyári szellő, s ő magasabban repkedett mindannyiuknál. Egészen a fellegekig követtük tekintetünkkel, nem féltettük, tudtuk jól, hogy a mi hősünk, járjon bárhol, mindig otthonra talál. De azért a szívünk maroknyira szűkült hirtelen, s torkunkat egy rejtelmes gombóc kerítette hatalmába, s mi azt gondoltuk ez így marad örökre. Azonban mire elmúlt a nyár, a gombócból semmi sem maradt, szívünk újra élettel tel, örök emléket őrízve, és a hűs nyári szellő, bármikor ha jön, egy ismerős barát gyermeki kacaját rejti magában, s hozza felénk.

----------------------- 14:02 -----------------------

Pain and Pride..

 

It was a hot summer night and the sun was going down when he stepped next to me and whispered: „if I really love him, I will fly back one day”, - I heard how the hope controlled these words, and he believed in it. Then he let me to fly away. And I did. But in that moment I already knew I won’t fly back and we won’t see each other anymore. There was too much pain, and there was too much pride (..).

----------------------- 21:58 -----------------------

A csúfok..

 

Zenei ajánlás: Ash Riser - You Know I'm No Good (cover)

 

Nem vagyok melletted, de nélküled se vagyok (..) – mi újat mondhatnál ugyan? Olyanok vagyunk mi, mint valami régi klasszikus némafilm, a véghez szavak sem kellenek. Fekete-fehérben látok mindent, és minket csak egy vékony gyertyaszál köt össze, mely lassan olvad bele az éjbe s elhalványult fénye mellett tűnünk el örökre. Most egymással szemben ülünk egy öreg, kopott, televésett asztalnál, melyen mindenki rajta hagyta már szerelme múlandóságát. Te szokásodhoz híven cigarettázol, felgyürt ingujjad megfeszül karodon, én pedig a második pohárért nyúlok. Áthúzgált nevek felett fut el kezem, köztük az enyém és a tiéd (..) nyúlnál érte, de addigra elveszem.

Van egy új tetoválásom, és te nem is tudsz róla (..) pedig mennyire tetszene neked, de én már nem játszok többet veled elnyúlva a kocsi platón, a csillagokat számlálva, álmodozva, hogy minden más lesz. Vontatottan, alig hallhatón szól valami régi, ismert jazz feldolgozás, de ez úgyis némafilm és, aki minket lát, nem is érti, mire ez a nagy felhajtás.

Megtelt a hamutál és kifogyott az üveg, kedvtelen tekintettel búcsúzunk el, mintha mindent megköszöntünk volna már (..). Érkezik a pincér, te a cigarettáddal játszol, majd mosolyogva a szádhoz emeled, én a pohárban lévő jégkockát táncoltatom meg az utolsó előtti kortyban. A döntő lapokat tartjuk a kezünkben, félhomály van és dermedt levegő, hirtelen mindenki „halálra fagyott” tekintettel figyel és vár körülöttünk. Ismert a játék, és mi mindent felteszünk egyre, a pincér remegő keze leengedi a pisztolyt közénk, majd magyarázkodva, hátrálva távozik, mintha elhinné, hogy bármi is rajta múlna, naiv lélek, van még ilyen.

A lapok felfordítva, a gyertyaszál végig égve, a pisztoly elsülve, füstölögve tekint a kijárati ajtó felé, amelyet a távozó lendülete még mindig mozgásban tart (..).

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás