----------------------- 20:49 -----------------------

..mondhatom e azt, hogy túl közel engedtem magamhoz? - kérdezte megtörten.

- (..) vajon van e olyan, hogy "túl közel"? - kérdeztem vissza.

----------------------- 22:21 -----------------------

Találkozás..

Zenei ajánlás: Songs: Ohia - Blue Factory Flame


Most megint olyan ködös minden, füstös, pedig már nagyon régen nem gyújtottam rá. De most, most ok nélkül rád gondolok, holott azt hittem ezen túl vagyok. Újra láttalak, és tessék, kész, szívem ismét térden. Úgy gondoltam könnyebb lesz, mindenki azt mondta így megy (..). Most itt ülök és szipogok csendben, vagy inkább nyikorgok, mint egy fába szorult féreg. A lámpát mélyre hajtom, mert megint bánt a fény. Az újságban a betűk a neved írják, s hogy most milyen boldogan élsz. Megint blues szól, vajon te még hallgatod? Neked írtam a dalszöveget, vajon mit ér az most, ha olvasod? Eleredt az eső, új számra ugrott a tű a lemezen, látod, bánatomban már megint elvesztettem az eszemet.

Még mindig fáj, s nem a vége, nem (..), fáj az, ami elmúlt, a gyönyörűsége.

Lassan véget ér az egész album, elalszik a gyertya fénye, elcsendesedik a kint tomboló vihar is, és én a fal fele fordulok majd. Lehunyom a szemem, és kívánom, hadd lássak egy hullócsillagot (..) és kívánlak majd téged.

És tessék! megint kezemen érzem kezed, vállamon ajkad, fantom fájdalom kínoz szüntelen. Elpilledek, és egy pillanatra elfeledem, hogy van életem nélküled.

----------------------- 21:53 -----------------------

A vízhordó leány..

 

Valahogy sejtettem (..). És a vízhordó lány arcán már egy gömbölyded könnycsepp igyekezetett halálmegvető bátorsággal a mélybe zuhanni. Bánat ült meg arcán, a felismerés első jele. Törött korsó kezében, még most is szorítva tartja, már-már görcsösen. Lassan, de határozottan térdeire rogy, a korsó üresen kong meg, ahogy földet ér, de nem tör tovább. Bámulva tekint lentről a lányra, aki most kezeit imára fonva, mormol maga elé, csengő hangon teszi, s tiszta hangját felkapja a szél. Mindeközben szürkül, közeleg már az Esthajnal ébredése, s a távolból harangszó töri meg a titokzatos csendet, elered az eső. A leány arcát tenyerébe veti, akaratlanul zokog, ziháló testén átázott, tépett rongyok feszülnek. Léptek zaja hallik, fehér vászonba vörös színt most az eső. A leány ajkán mély repedés, talán egy újra felszakadt seb? Múló másodpercek röptén már idegenek állják körül őt, meglepődött arcukra ráfagyott a pillanat, imára rogynak ők is. Hangjukat felkapja a szél, mindeközben sötétedik, s a távolban felrí valaki. Remegő ajkak most szűnni nem akarón hangoztatják a megbocsátás szavait, vöröslik az ég alja. A leány ájultan dől el a sárba, hosszú haját most mocskos víz fedi, arcán zúzódások nyoma. Egy férfi közeleg, fekete ruháját a földön húzva, mögötte kér kísérő szintén sötét ruhában. Hajbókolnak előtte az ismeretlenek, útját nem állják. A leány arcára pillant, majd végigtekint rajta és karjaiba veszi. Fellázong a tömeg, valaki a korsóért nyúl, de mielőtt elérné azt, az egyik kísérő botjával elébe csap, míg a másik a korsóra. Majd apró darabjaiért nyúl, összegyűjti mind, és végeztével bólint a főnek. A „falka” még mindig ideges, de ők erre ügyet se vetvén elindulnak a korábbi harangszó irányába.

Egy romos szentélyhez érnek valahol az erdő közepén. A földön virágok százai, egymásra terítve, mint lepedő fedik be a talajt. A leány testét óvatosan helyezik reá, s mellé helyezik a törött koporsó ezer darabját. Megkezdődik a szertartás. Fáklyák és csillagok fénye tükröződik a leányon, s lassan ellazul teste. Megint mormolnak valamit, s a leány hallja és érti is, de nem mozdul többet. Lehunyja szemeit, elmorzsol egy utolsó könnycseppet, és a korsójáért nyúl. A következő pillanatban a leány, mint bronzszobor jelenik meg az idegenek előtt, arcán megtört ábrázattal, testét a lelkét sújtó borzadalmas teher kínozza, s tán ettől olyan még ma is, mintha érezne.

----------------------- 21:32 -----------------------

Van..

Van, amikor nem tudsz mit mondani,

De tudod? van, amikor nem is kell.

A csend mindent elmond helyetted

Azt is, amit te nem tudnál szavakkal kifejezni.

És akkor jól esik a csend, igazán jól.

(..) de lehet nem is ismered az érzést, amiről (..)

Azt se érted mi van veled, vagy miért.

Csak valami furcsa, valami idegen és

Piszkál, hogyne piszkálna, tudni akarod (..), mindent tudni akarsz.

Ilyen vagy.

Aztán egyszer csak nem is számítanál rá, és rájössz!

Homlokon is csapod magad, hogy tényleg ilyen lüke vagy?

No, itt már nincs visszaút,

Elérkeztél a felismerés és a kétely keserédes ösvényére.

Ohó! Itt nincsenek információs táblák,

Nincsenek útonállók, akik segíthetnének.

Itt te vagy, általában egyes egyedül,

Te a most, és a múlt összes tapasztalata,

Az összegyúrt alapanyag a jövőhöz.

Nem egyszerű, de hallottad valaha valakitől, hogy ez az?

Nem hiszem.

Hosszú ösvény ez, és telis tele van buktatókkal,

Sokszor elered az eső, aztán égetően tűz a nap,

Éjszaka gyakran fagy, ha épp úgy jár az idő,

De tudod mit,

A Nap,

A Nap minden reggel felkel, és este lenyugszik,

De hisz te is tudod milyen gyönyörű!

Hát érte nem megéri?

Na meg az égbolt, éjjel, s nappal,

Nem e maga a menny?

Ahogy a csillagok aláhullnak olykor,

Hát kívánj te is!

Talán ők is kívánnak (..).

Mert ilyen ez az út,

Attól káprázatos, hogy olyan veszélyes,

És attól olyan veszélyes, hogy ennyire káprázatos.

----------------------- 14:49 -----------------------

Hasadás..

 

Hasadás, repedés,

Reccsenés,

És már törik a tégla is,

Szakad a szívem is.

Elszáll (..).

Kismadár összehordott,

Kiszáradt ágakon vár,

Felrebben, majd odébbáll.

Lassan fordul a világ,

Mozdulok vele én is.

Töretlen, elhajló nárcisz,

Eső cseppen a kövön.

Előttem újra vadvirágos a rét,

Megint a lélek húzza tovább a testet?

Mint sötét égbolt a hullócsillagot,

Mely alatt vándor dől hanyatt,

Úgy ölellek magamhoz,

Csak egy másodpercre maradj.

Múló nappalok,

Kergetőző éjjelek.

Tegnap feltámadt a szél,

Kimondtam „ég veled”.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás