----------------------- 22:55 -----------------------

A fosztogató..

 

..mert valamit mindig el kell rejteni, a sötét szoba legfélreesőbb zugába, mániákus gyűjtögetők vagyunk, egymás gyűjtögetői. Aztán, mindig jön valaki, valaki új, aki többet akar, szinte mindent, de te mélyen tudod, hogy igazán nem adhatsz semmit, hát kifosztod őt, tanuljon ő is.
Egyszer, régen veled is megesett, mindened, mid volt odaadtad valakinek, s te üres maradtál, még egy pók se maradt a falon. A nyomozást gyorsan lezárták, a szív kifosztva, leverten, részegen lógott a moly rágta lélek fogasán, de egy napon felébredtél, úgy, mint egy fosztogató (..)

----------------------- 11:31 -----------------------

A négyszög alakú tér..

Zenei ajánlás: Axel Thesleff - Bad Karma

 

Itt e négyszög alakú tér, s tán én vagyok csak szabálytalan alak benne. Vállamon papagáj, ajkamon még a tegnap este. Szívem szorongva kapaszkodik cellájának rácsába, ma már csak az komfortzónájának lámpása. Rozsdás vacak, elfeledett létfontosságú szerv, az eszeveszett embernek levegő sem kell. Lelkem ritmikusan vergődve ugrik elő most, hallja, régi vendég jött e házba, hát álarcot rántva jár táncot körülötte, miközben testem feszengve vonaglik utána, s lábam megint görcsösen zsibbad a holnap után.

Fejemben élősködők, s nekik minden perc áldott, falják, habzsolják a piszkok a hamisat, s fertőzik egyre csak, mi a gépezetből megmaradt. Mások által szült szavak gomolyagával játszik a képzelet, megint szabadlábat kapott. Apró karmai fogytán már, naiv gondolatokat ápolva siratja elhagyott játékát.

Csak egyetlen fénykép lóg még ma is, e düledező elme mennyezetéről e lég üres térbe, s ha netán reá téved a napsugár, az egész bolond szerkezet beleremeg szépségébe. Az orca lázasan kipirul, a szem ragyogásba borul, a száj pajkosan húzódik szét és a szív rabláncait hagyja hátra csak, hogy talán utoljára, még egyszer lássa. Nézd, egy utópikus világkép, ez egy eszeveszett álma!

----------------------- 22:52 -----------------------

Részletmentesen..

Olyan ez, mint a szeretetteljes simogatás. Tudnod kell, hogyan érints, óvatosan, finoman,  hogy ne csak a testet, a lelket is érezd. Érezd, ahogyan egy pillanatra valami végtelen összeér, eggyé olvad. Egy pillanat az egész, az a pillanat, amikor kikapcsol az agyad, egy pillanatra semmi vagy és minden. Egy pillanatra legyőzhetetlen vagy (..), s hogy hány ilyen pillanat adódik az életben? Millió, s te talán észre sem veszel egyetlen egyet sem közülük. Talán fel se tűnik egy kapocs, egy olyan híd, mely valakihez vezet, lehet még egy ismeretlen a másik feled. Vakon sétálunk át életünk parkján, süketen, s mintha üldöznének minket, rohanva, meg nem állva. Nincs csak egy pillanat, nincs csak egy másodperc, nincs aprócska, itt minden egybe van, megoldott rejtély, kirakott puzzle, részletmentesen. Részletmentesen, pedig milyen pirinyók vagyunk az egészhez képest.

----------------------- 23:37 -----------------------

Vadrózsa..

Zenei ajánlás: aywy. - Naked.

 

 

Gyertyafény gyúl majd, és a játéknak egyszeribe vége szakad.

Bábok dőlnek majd el, mindenfele a messzeségbe, és a hófödte tetők alatt.

Porba zuhannak testek, s lelkek szöknek az ég felé,

Vadrózsa nyílik majd egy szelíd kertben, vétek lesz azt hinned, tiéd.

 

Talán te táncoltál át az erdőn, s hagytál nyomokat magad után? – fáklyám épp hogy csak utolérte azokat.

Tán elárultad magad másnak is, felkergetted a vadakat?

Hóesés, és dermesztő hideg tombol odakint, de értem kavargó szellő jött az éjbe, súgta „húzz kendőt, s indulj a havas táj szívébe!”.

De mondd, hozzád vezet majd, vagy valaki más ölébe, sírni fogok, vagy boldog leszek, ha a Nap felébred?

 

Álmatlanul vergődöm csak, és minduntalan úgy érzem e játék csak csalás.

Játszópajtások vagyunk, de más dobja a kockát talán?

Beszélj, mennyit léphetek, s merre haladhatok tovább, leszek e még szabad, a szörnyű játék után!

S mondd, mással is játszottál már ilyet a tél folyamán!

Hisz oly jól ismered a szabályait, és pont úgy játszod, ahogyan én játszottam volna.

Vallj színt, mestered most is imád mormolja!

 

Gyertyafény gyúl majd, és a játéknak egyszeribe vége szakad.

Bábok dőlnek majd el, mindenfele a messzeségbe, és a hófödte tetők alatt.

Porba zuhannak testek, s lelkek szöknek az ég felé,

Vadrózsa nyílik majd egy szelíd kertben, vétek lesz azt hinned, tiéd.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás