----------------------- 21:05 -----------------------

Michelle..

Zenei ajánlás: The Beatles - Michelle (Former singers of the "Little Singers of Armenia" choir

 

Elúszom, elúszom

S hozzád visszajövök majd.

Édes ez a hűs nyári szellő,

Emlékeimből parfümöd illatát hozza felém.

S mintha hangod hallanám,

Most olyan szép az éjszaka.

Csillagos ég alatt

Elvesztem, elmenekültem én.

 

Elúszom, elúszom

Elvisz majd egy végtelen tenger.

Időtlen a tér,

Nélküled nem fut a szekér.

Fekete-fehér e szász színű táj,

S minden csak félhomály most.

Siratót fúj egy távoli zenekar,

Mind belehalunk egyszer, mind meghalunk egyszer.

 

Ne félj Michelle, nem lesz baj!

 

Testem lassan zuhan magas a hídkorlát.

Egyszer még kezed fogtam, nem baj, nincs baj, Michelle, majd várok rád.

----------------------- 22:03 -----------------------

Remeg a Nap..

Zenei ajánlás: Rachael Boyd - You Need To Stop Looking

Remeg a Nap, ha ránézek, vagy csak én remegek igazán? Nesztelen, ködös a tér, míg kezem az utolsó kortyért nyúl, mily nagy félelem húzódik meg bennem. Utolér. A gesztenyefák árnyékában hűlök ki, ragadózó les rám a sűrűből, eltörött bennem a lét. Lehullok, csendben, mint a holnapért vágyódó őszi falevél, csak még egy nap jutna, ő is így remél. Zúzmara érinti orcám, s testem apró koporsóban nyugszik. Magam választottam azt, hisz öntermelt koporsó az élet. A világ bennem nem nyugszik, s úgy érzem többé nincs már mitől félnem. Tél van vagy nyár, szívem se tudja, hogy hazudjon, én se tudom már. Lázas imába kezdek, az utolsó pillanatban viszket a tenyerem. Kapzsi a lét. Mi Atyánk, mi Atyánk!, mondd, hol voltam én?

----------------------- 21:25 -----------------------

A naptárak mögött..

Minden változik, az, ahogyan a tavaszt várod, vagy ahogyan felrémlik egy régi emlék, ahogy télen sétálsz át a parkon. Az őszi lámpafény sem úgy csillan már az avaron, mint régen, s a nyári eső se frissít fel többé. Ismered az időt, mely egyszerre barát és ellenség, éjszaka és nappal, hűs szellő az éjben, esőcsepp az ablakon, hópehely édesanyád vállán, vagy napsugár, mely táncol édesapád bokáján.

A testvéri ölelés is most mennyivel másabb, s a témák a családi ebéden, a mesék (..).

A rózsa elhullatta szirmát, s már nyílik az orgona, megint elmúlott velünk egy év (..).

----------------------- 00:19 -----------------------

Roncshalom..

 

Jegenyefák tövében szürcsöli magába utolsó cseppjét a bánat. Ó, e vad kutya, mindig lesből támad. A komisz, a ravasz, farkát csóválva közelít, s húz maga után, szinte sír, hogy gyere. Téves úton jársz, ereszd a pórázt, ne menj az erdő fele!

Elárvult lelkek pihennek az út porában, ott vagyok én is valahol. Magukra pakolják a súlyokat, hajszolják a múló hajnalokat. S a közelből hallani, ahogy egy harang szól, cirógatva altatja el őket a mennyei hang, fűpárnára hajtja fejét mind. Buja idő ez, fiatalság, csapott, hazug szavak, s gyökere mélyre törő, de sosem szabad.

Itt a szele, a csend töri be békétlenül a szunnyadóra a teret. Hajts, hajts, meg ne feledkezz bele!

S már meg se riad a vad, ha területére érkezik az idegen, s teste nyomát hagyja a sárban. Az árulkodó, a pimasz, hát nem a szív kalimpál már megint, tán társaságra vágyik az árva?

Törött kis szív, törött kis testben, magam előtt a Napot látom. Mily nyugodtan ténfereg ott fent, míg mi itt lent, szomjazva várunk. Ellibben mellettem egy hasztalan, kegyeit vesztett bábú, mind e sorsra jutunk majd, ha elfogy az álmunk, a megváltásra mind egy szemétdombon várunk?

/Kifacsart lényeket látok magam előtt, veszett perceket, rohanó asszonyokat, természetet nem ismerő gyermeket. Gyertek haza, gyertek haza, hisz mind egy felé tartunk../

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás