----------------------- 00:29 -----------------------

egy befejezetlen levél..

Zenei ajánlás: XXYYXX - LUV U GRL

 

S a szobában hűvös csend és félhomály volt, csak egy kis asztali lámpa szórta fényét szerte széjjel, apró árnyakat festve a falra. A mennyezeten csillagok nyugodtak, foszforeszkálva a sötét éjben. A kalaptartón egy fekete és egy vadászkalap pihent meg, alatta a fogasról ruhák nyúltak le a mélybe. Az ágyon rendezett rumli, pont, mint a könyvespolcon, vagy a bakelit lemezlejátszó feletti porcicák hátán lovagló ólomkatonák között. A falon képek, hólosan, egyenesen megdőlve a falnak támaszkodva, köztük megbújva rajzok, egy lepkeszárny, mellette egy páfrányfenyő kipréselt levele, alatta két-három önálló festmény. Az asztalon egymás mellett négy befőttes üveg, négy címkével ellátva, tavasz, nyár, ősz és tél.

Most a tél volt nyitva, s az üvegből frissen hullott hó és fenyőillat töltötte be a teret. A tavaszban megannyi nyíló virág illata kuksolt és madarak szerelmi vallomásai, a nyarat, melengető szellő, a mező illata, a folyó frissítő hűs vize, s a frissen vágott gabona töltötte ki, és az ősz, az aranybarna levelekkel, a könny- és esőcseppekkel tűzött koszorúkkal volt átszőve, borostyán futott fel annak falán.

Az asztal elhagyatott zugában egy befejezetlen levél és egy rózsaszál nyugodott (..) és valaki összes emléke e kiszáradt növényben őrizve.

Tőled kaptam, mielőtt elmentél volna, megannyi szép ígérettel, hogy majd jól leszek, és talán majd újra szerelmes. Milyen bolond is voltál, de hisz mindig az voltál, „én szerelmes”(..) látod, még most is mosolygok rajtad, nem is rajtad, csak e naiv gondolatodon. Igen, voltam az, talán életünkben egyszer, talán akkor veled, aznap, mikor fedetlenül hajoltunk egymásra, s szavaink suttogtuk, mert hangosan féltünk volna megszólalni. Hiszen minden kimondott szavunk hangsúlyt kapott volna, visszavonhatatlan ígéretekkel szédítettük volna egymást, talán túl komolyan is vettük volna a másikat, elvégre olyan fiatalak voltunk és mohók. Azt gondoltuk, az igazira leltünk, féltettük ezt a gondolatot, de magunkban is félelmet szültünk, habár másfajta félelmet. Tartozni valakihez, egy olyan világban, ahol egyszerre mindenkihez tartozol, s közben senkihez sem tartozhatsz, gyengének lenni, mert szeretsz. Még ma sem tudom, hogy gyengeség volt e vagy erő, vagy, hogy mikor melyik. Sose kaptunk választ egymástól, reszkettünk kitárulkozni, inkább menekültünk mi is, mint oly sokan előttünk. Nyilván, nekünk is ez lett később a vesztünk, az időt akármilyen gyors is vagy, nem tudod túlfutni, aminek meg kell történnie meg is fog, akkor és úgy, ahogyan lennie kell. Pont úgy, mint az elharapott mondataink, a ki nem mutatott érzelmeink sora, a lehetőségek, melyeket tagadtunk magunk előtt is, vagy, mint egy be nem fejezett levél

----------------------- 02:18 -----------------------

Felcsendülő..

Zenei ajánlás: Killer Tracks - Paradise Awaits (David Edwards)

 

Felcsendül egy régi dallam, mellkasomon égető súly pihen meg, torkomban hirtelen gombóc nő, s tiszta vizű forrás apad szemeimből. Hallom a hangokat, ahogyan egymásba karolva szállnak, lángra kap egy-egy gyertyaszál, és kivirul általuk egy elfeledett szoba.

Hangos, de zajtalan a világ most. Megalusznak a fák ágain az otthontalan lelkek és halk csipogással éltetik a szent éjjelt. Harangszó száll közéjük, hirdetni, a szeretet él. Cirógató szél támad, s összesúgnak a fák ágai, összhangban a világ, összeér két tenyér. Lassan ajkat csókol ajak, s két ifjú szeme egymásra lel. Köd ereszkedik a tájra, tán tanítani, hogy ne csak a szemeddel láss, néha a szívednek is engedned kell.

Csendesen ülök egy padon, a hideg, zord tél ölében, magányom mégsem érzem én. Tekintek jobbra, balra, otthonokat látok, s egy szempárban felcsillanó reményt. Ragyogó csillagok alatt, a Hold tükrébe nézek, és elcsodálkozom, hogy a világ miért nem lehet mindig ilyen szép hely (..).

----------------------- 19:14 -----------------------

Játssz még..

Zenei ajánlás: James Bay - Hold Back The River (Piano Cover)

 

Csak játssz még, csak játssz,

Hallani szeretném a lelked.

Csak érintsd meg újra,

Csak az utolsó hangot el ne engedd!

 

Félhomályban fürdünk,

Elfelejtett bennünket a világ.

Elfelejtjük majd egymást mi is,

Emlékszel még, mi fájt?

 

Játssz még, csak játssz,

Szívem elbírja még e súlyt (..).

Lassan alusznak ki a fények,

Te az utolsó hangért nyúlsz.

 

Hogy sír e hang,

Mennyivel keményebb, mint a többi.

Ilyen az,

Ha valakinek a szívét újra összeöltik?

 

Te csak játssz még, csak játssz!

S ha másnak játszol,

Ne feledd,

Az utolsó hang örökre ott maradt teveled!

----------------------- 09:51 -----------------------

Alapok I..

Nem szeretnél mást csak elmondani neki, hogy létezik (..), hogy te látod, és hogy abban a pillanatban mennyi mindent jelentett ő neked, egy idegen, egy ismeretlen, egy fénycsepp a mindennapi sötétéségben.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás