----------------------- 00:20 -----------------------

----------------------- 12:39 -----------------------

(..) kinek láthatatlan vagy, mondd, ő létezik-e?

----------------------- 23:21 -----------------------

Üldöző..

 

Ennyi voltam én, pára csak egy ablakon,

Csendes cseppként utam a sűrűbe folytatom.

Remegő térdemen hasal vétkeim pora,

Bedőltem a világnak, ó én ostoba!

 

Hiába a fohász most, épp csak megemeli azt a szél,

S a fellegek felett süket fülekre szállva él a remény.

 

Elúszott a papírcsónak,

Elnyelte a hűvös halál.

Vizet kortyolva csak rád gondolok,

Mélyen ülnek bennem a sóhajok.

 

Hiába a fohász most, épp csak megemeli azt a szél,

S a fellegek felett süket fülekre szállva él a remény.

 

Törni, zúzni nem tudok,

Lassan feszülök meg én.

Elmerengek undokul,

Hogy miért gyötrő e lét.

 

Hiába a fohász most, csak szállva él a remény..

----------------------- 18:27 -----------------------

Még halljuk a lépteket..

 

Még halljuk a lépteket,

Zaját a világnak.

Látjuk a kék eget,

Borús öklét e tájnak.

 

Arannyal fedett az avar

S benne fekszem én is.

Köd száll reánk,

S már nincs bennünk tévhit.

 

Gyökerestől lett eltávolítva a lélek,

A szívnek hűlt helye már.

Oly rég, de oly rég

Halott már az emberi nyáj.

 

Keselyűk köröznek.

S köztünk,

A leggyengébb él legtovább

Hisz hónalja alatt ott lapul a pénzeszsák.

 

Megannyi röpke óra öröme

Mit sem ér ma már.

A robotot feltöltik,

Érzelemmentes a bár.

 

Gyökerestől lett eltávolítva a lélek,

A szívnek hűlt helye már.

Oly rég, de oly rég

Halott már az emberi nyáj..

 

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás