----------------------- 01:10 -----------------------

Tökéletes ősz..

Zenei ajánlás: Radio Citizen - Summer Days (feat. Bajka)

 

Kint, a hulló falevelek alatt, belemártóztam az őszbe. Milyen érzés is volt (..), mikor először köszöntött be. Az ajtón át surrant be, mert akkor még nyitva mertem hagyni (..) észrevétlen volt, lassan növő, sok figyelmességet igénylő teremtménye a szívnek. Eljött az ősz, a nyár közepén újra, hogy lelkem tévútra sodorja. Hajókázni a holdfénytengerben, a csillagok mámorában égni, szárnyalni a széllel, semmitől se félni. De mi lesz, ha elmúlik az ősz, ha véget ér az éjszaka? Reggel a nyári hajnal zamata ébreszt, suttogja majd gúnyosan, tovatűnt az őszi aroma.

Majd elmúlik a tökéletes ősz, hisz mindig elmúlik. Ahogyan az jön, úgy rohan, nem köszön, maga után nem mosogat (..)

----------------------- 22:52 -----------------------

Poppy..

Zenei ajánlás: Ray LaMontagne - Be Here Now

 

Emlékszem milyen volt először végig menni itt, - a lugas még ritka volt akkor - senkit se ismerni, de mindenkit látni. Azok az arcok, tekintetek (..). Az ismeretlenség olykor a szabadság érzését kelti. Nos, igen, talán mert még nem él egy beszűkült kép rólunk az emberek elméjében. Végre azok lehettünk, akik, épp lenni akartunk.

Emlékszem Poppy arcára, mikor először döbbent rá erre a hatalmas lehetőségre. Azután mindig olyan volt, mintha visszatartott volna egy hatalmas kacajt, ami épp kitörni készülne belőle, és te csak rá pillantottál, és mosolyt csalt az arcodra, még akkor is mikor legszívesebben sírtál volna.

Poppy-t az úton ismertem meg. Rendkívüli személyiség volt, de ő is a saját határaival küzdött, félt kilépni a megszokottból és elindulni valami újon. De végül meglépte (..). Senki se mer teljesen maga lenni, aztán egyszer csak felébredsz, és nem bírod a rejtőzködést tovább, felegyenesedsz és jársz.

Aztán valahogy ide keveredtünk, ide, ahol végül megtelepedtünk. Nem tudtuk, mit tartogat a sorsunk, de végighajóztunk rajta, hol a sárban, hol a vajban. Mi magunk se tudtuk, mire leltünk éppen, azon a régi, csikorgó kocsi szerelvényen. Csak ugyanoda szólt a jegyünk. Így kezdődött minden, a legegyszerűbb módon. Van valami megtervezett benne, hogy az életben, a jó időben, a jó helyen kell lenned, utána hagyni kell, hogy sodorjon, élvezni kell tudni, függetlenül attól, hogy mit nyújt. Poppy, mindig azt mondta, „ugorj fejest drága”, úgy volt vele, lesz, ami lesz, de tudta, ha megteszed az első lépést, akármennyire ijesztő a következmény, nem indulhatsz meg hátrafele. Végig kell járnod az ösvényt, okkal, hisz ott voltál, adott időben és döntöttél. Valahogy így látta, belátom, hibátlanul.

Poppy ismert engem, jobban, mint én saját magam. Noszogatott, ha kellett. Borral kínált, ha éhes voltam és eperrel, ha szomjas, verseket rebegett el, mikor sírtam, és ha kellett velem együtt menekült mélyre, majd felhúzott onnan. Hagyta, hogy fájjon, aminek fájnia kellett, a legjobb barátom volt és megértett engem. Egy napon el kellett válnunk, el kellett hagynom, mielőtt még végleg magammal rántottam volna, de figyeltem, mi lett a sorsa. E levelet elküldöm neki, egy fehér galamb szárnyán, csakhogy tudja, ő az én tanúm, szívem sosem feledi báját. A tanúm, aki látta, hogy éltem, szerettem és reméltem. Több volt számomra, mint egy édes vétek (..), az emléke éltet.

----------------------- 23:00 -----------------------

Az elmében minden jobban működik..

Zenei ajánlás: Archive - Again

 

Megkezdődött. Elért hát ide is. Forró csókjaival borítva be a tájat, s még látni, ahogy a szárnyaló üstököst is magával rántja. Pedig kívántam, kívántam, hogy sose hulljon le onnan, kértem kapaszkodjon erősen, hogy a süvöltő szél, őt onnan le ne fújja. Ágról a galambfiókát, a levelet a mélybe (..)

Hát ennyit érne egy kívánság? Kimondod, és elveszíti varázsát, eltűnik tán az univerzum erdejében, párra lel a nagy feneketlenségben? Mikor mi is kallódunk az érzelmek között, kikötözött zűrzavarban ébredünk, reményeink magunkba fojtva, bólogatva egymásról is megfeledkezünk. Ilyen ez valóban? Mit kimondunk, elszáll, hatalma a hanggal gyengül, értelme tompul? Visszahallod, és megszűnik minden mögöttes tartalma, vajon valós homályba merül vagy csatangol, s miután megunta véletlen fülekbe menekül? Ha meghallja valaki, vajon abban újra értelmet szül? Vajon, van, aki hallja, van, aki akarja hallani?

Az elmében minden jobban működik (..)

----------------------- 14:11 -----------------------

Gondolaj..

Régi emlékek doboza,

Nyílott ki az éjjel,

Elsiklott pillanatok felett,

Nincs több fényjel.

 

Tovatűnő árnyas nappalok,

Éjszaka elmémben rab vagyok.

 

Mikor pilláim óvatosan simítanák egymást,

De aludni nem tudok,

Hisz robotoló axonok

Nyúzott ideghalmaza vagyok.

 

Tovatűnő árnyas nappalok,

Éjszaka elmémben még mindig rab vagyok.

 

----------------------- 17:44 -----------------------

elmondtam volna..

Zenei ajánlás: Jason Mraz - Love Someone

 

Szerettem valakit

És ő nem tudott róla.

Csodálattal vártam,

Hogy az ősz sóhaját szórja.

S mikor eljött,

A levelek táncolni kezdtek,

Napfény szökött be

Borostyánnal szőtt szívembe.

 

Szerettem valakit,

Aki sose értette volna,

Miképp adhat reményt,

Némán ülve egy szófa.

Néha szomorúan gondoltam rá,

Hogy mi lett volna,

ha talán..?

----------------------- 21:22 -----------------------

Éji pillangó..

 

Elhalkuló világ,

Aludni tér a báj,

Az éji pillangó

Köztünk jár.

 

Nesztelen oson,

Házról, házra,

Betekint

A lelkivilágba.

 

Omló falak között,

Hol megbújik a szeretet,

Onnan sikoltva menekül,

Kinek szíve megrepedt.

 

Porfelhő kel nyomában a lábnak,

Melyet az árnyak megzaboláznak.

Hevesen kattog a nebuló agya,

Mikor az éji pillangó üzen neki hadat.

----------------------- 20:43 -----------------------

Utolsó tánc..

Zenei ajánlás: Indila - Dernière Danse

 

(..) Még érzem kezeid vonalát meztelen vállamon, ahogy az utolsó táncunknál, hisz az volt a végső alkalom. Felcsendült ez-az ismerős dallam, azonnal a szívemhez kaptam.

Ismerve hatalmát, igyekeztem elhagyni a termet, nem fellelni szemeim a tekintetedben. S már majdnem a kilincset érintettem, de előbb elragadtad karom, pördítettél rajtam egyet, így lettek szárnyaim az ég felé szegezettek.

S ahogy felgyorsult a ritmus, úgy váltunk egyre szabadabbá. Násztáncunk jártuk, miközben körülöttünk mindenki gyanakodva járkált. Meg-megállva gúnyos tekintettel illettek minket, mintha elátkozottak lennénk. A megvető szavak tömege között, ők nem is láthattak mást, csak a gonosz ránk festett álarcát.

S mielőtt összeforrt volna testünk, már tudtuk történetünk a végéhez közeleg, a terembe ajtót csapkodva őrök érkeztek meg.

Még egy utolsó csók és egy érintés a vállon, belém égett minden együtt töltött pillanat, minden közös álom.

S ahogy a dallam a végét járta, kitéptek hát karjaid közül mindörökre már, így ért véget történetünk, így ért véget a nyár.

(..) szívemben azóta örök ősz van tán.

----------------------- 23:02 -----------------------

Merni/élni..

 

Elsuhanó fellegek alatt várjuk, hogy sorsunk jobbra forduljon. Várjuk. Ez a baj (..) nem ugrunk fejest a mély vízbe, mert félünk. Nem indulunk el új utakon, mert belül remeg a lelkünk. Vajon igaz ez? Nem lehet, hogy attól rettegünk, hogy mire lennénk képesek, úgy értem, attól rettegnénk, hogy a saját határainkat nem ismerjük? Előfordulhat ez?

Körülöttünk minden változik, megújul, miközben, mi öregszünk és lemondunk olyan dolgokról, amikről sosem szabadna, olyan dolgokról, amik közelebb vinnének bennünket ahhoz a személyhez, akivé válni szerettünk volna, az életképhez, amit a jövőnkről elképzeltünk.

Lemondunk a szerelemről, lemondunk a kalandokról, lemondunk a vágyainkról, és szépen lassan kiégünk.

Szívemből szólva kívánom neked, hogy nézz körül és láss, hogy fülelj és hallj, hogy nyílj meg és érezz, hogy szeress szenvedéllyel. Hogy mikor majd megöregszel és az unokák körbe állnak, tátott szájjal, tekintetükben a csodával figyeljék a történeteid, meséid, hogy milyen volt, mikor mertél végre élni.

(..), hogy szíved mélyén örökké buzgó és álmodozó maradj.

----------------------- 22:52 -----------------------

Utópia..


Zenei ajánlás: ZZ Ward - Last Love Song

 

(..) és ott álltam remegő térdekkel, ajkaim közt az igazságot elrejtve. A titkot, mit már oly régóta őriztem lelkem mélyén, mit, ha kiengedtem volna zárkájából az egész addigi életem felbolygathatta volna. Azt hittem készen állok rá, szembeszállni az egész világgal, de az utolsó másodpercben, még mielőtt megérinthettem volna, a kétely magával ragadott. Megtorpantam. El akartam futni, még mielőtt megláthatna, de nem tudtam. Gyökeret vetett a lábam, mélyen az aszfalt alá törőeket.

(..) Csak egy karnyújtásnyira volt a boldogság, tudtam jól, mégis gyáván inkább megfutamodtam, minthogy vállaltam volna szerelmünk hadát és élveztem volna az utópiát.

Azóta is minden percében, eme rövid életemnek, csak ezt bánom, hogy nem maradt más bennünk csak ez az összetört, régi vágyálom.

Kívánom, hogy te légy bátor!

----------------------- 21:02 -----------------------

Gyermek..

Tündérkert,

Hol játszanak még,

Ők,

Reményeink,

A holnapunk.

 

Beleszerettem,

Az övé lettem,

Lelkem lesz e váltságdíja,

E nagy szerelemnek?

 

Futkosnak,

Nézd csak,

Hogy nevetgélnek,

Szívből,

Mint egykor, mint mi régen.

 

Ők a jövőnk,

Élettel telt énjük,

Mókás arcukkal,

Még valódi reakcióképességük.

 

Menjetek játszani,

Hasalni a fűbe,

Beletotyogni a sárba,

Harcolni a széllel,

Nevess, szeress, légy erős!

S te lehetsz a világ megmentő.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás