https://www.youtube.com/watch?v=nGWJeRJvHrQ
Zenei ajánlás: Brie Stoner - Dream On

 

Leesett az első hó, s mint egy fehér fátyol az éjszakára hullva, betakarta a meghunyni készülő, zajos világot. Megdobbant a szívem, sóhajtva fújtam ki a korábban remény ittasan vett levegőt. Láttam, ahogy páraként csapódik ki előttem a megálmodott jövő. Csodaként pillantottam fel a hullócsillagra, mi festményként rögzült bennem, majd hálásan tekintetem előre a végtelenbe engedtem. Leoldottam a pórázt, mi az évek alatt a lelkemre szorult, eloldottam a láncot, mit gátlásokból az élet sodort. Mint vadállat futottam az ismeretlen felé, bátran, merészen, mint aki nem tudja meddig is él e földön. Süvítő szél vagy golyózápor, mindegy az, amíg lüktet belől valami, addig a láb is túlélő parancsot teljesít. A szakadék szélére érve, előttem a mélység tátong, oldalra pillantok, s meglátok megannyi jó barátot. Gyertyák fénye gyúl a sötét éjbe, felmelegítve a bennünk élő hitet, reménységet. Fütyülve nótázzuk, hogyan baktatnak az angyali szívek, hogyan csókolják egymást az egymásnak szánt rímek. A túloldalra látunk, ahogy arcunk a fény fedi, ránk merednek az értetlenek sújtó, vádló, sebző pillantásai. Megdermedünk egy pillanatra talán, majd ahogy egymáshoz ér auránk, elmosolyodó arcunk előtt, nincs több akadály.