----------------------- 01:25 -----------------------

Játék, egyszemélyes módban..

Zenei ajánlás: Au Revoir Simone -  Somebody Who

 

És akkor világossá vált, ő csak játszik, számára ez csak egy újabb kaland. Legörnyed a fa, lehull a hó, s még a csillagok is, a nap felkél, mire ő eltűnik. Meddig kerestem, s hittem, hogy ő más, de mind egyformák vagyunk emberi mivoltunk folytán, az üres tér gyermekei. Hát legyen, engedd szabaddá magad, bezárt ajtókat nyiss meg, falakat zúzz porrá és indulj, majd elfordulok. Elfordulok, és nem nézek többet rád, csak ne maradj, ha menni akarsz. Nem kell a búcsú, nem kellenek a szavak, a könnyek, nem, nekem csak az kell, hogy szabad legyél, hogy élj, a boldogságod mindennél többet ér.

Elhalkuló kacajod hozza a szél felém, megint más lett minden, a tavasz ellibbent, a nyár megperzselte szívem, de itt az ősz, úgy vártam már. Lehullajtom tollaim, mint ahogyan a jegenyék engedik el ágaikról féltve őrzött kincseiket, s hagyom, hogy meztelen lelkem, testem mossa a magasból előtörő esőcseppek hada. Felejteni, felejteni akarok csak, csak egy pillanatra tudattalan lenni, csak egy pillanatra üres lenni. Lehetetlen - suttogja felém a tél, s kihűlt testem melegségre vár. Ott vár még most is jégbe fagyva, hol a madár se jár.

----------------------- 01:18 -----------------------

Két néma szerető..

 

Arra gondoltam, mi fog történni, ha most tényleg ő lép majd be az ajtón. Talán lelassul a világ és minden mozdulat, vagy megfagy a tér és csak mi mozgunk? Észrevesz majd egyáltalán? Emlékszem, ott ültem és „órákig” tanakodtam hasonló gondolataimon, miközben jól tudtam, hogy nem jön el, és hogy ez a pillanat csak egy lázas vágyálom agyszüleménye lenne úgyis.

Miután hazaérve, fáradtan, csalódottan, meggyötörten az ágyra vetettem magam, és lehunytam szemeim őt láttam magam előtt. Nem tudtam szabadulni tőle, nem tudtam kitörölni elmémből, nem tudtam nem a létezésére gondolni. A nagy küzdelmemben valahogy álomba szenderedhettem, talán elringatott az érthetetlen fájdalom, ami mellkasom emésztette, valahol ott mélyen, a szívem tájékán.

És megint ott voltam, ott ültem, majdnem ugyanazon a széken, de valami mégis más volt, mert nem úgy érzékeltem a világot, mint eddig. A várakozás érzése lett úrrá tudattalan testemen s valamiféle ismeretlen félelem, mely valahogyan mégis oly közelinek hatott, mint egy régi barát egy régi képről. Lassan eszméltem fel a tényre, hogy valaki más szemszögéből látom ugyanazt a világot, a kávézót, az embereket, a kávét magam előtt. A tekintetem az ajtóra szegeződik, izgatottan kutatok valakit mögötte, mintha remélném, hogy ő jön majd, s hogy lelassul az idő, s minden mozdulat, hogy megfagy a tér, s csak mi mozgunk. Nyílik az ajtó, feszülten emelkedik meg mellkasom, összerándulnak izmaim, nem ismerek magamra, tudatosul bennem, hogy valaki más testében vagyok. Az ajtó kinyílik, s mögüle engem kísér be a hideg téli szél. Ahogy belépek, tekintetünk összetalálkozik, megszűnik körülöttünk minden fal, megnyílik a tér s ebben a világban nincs többé más csak ő és én.

----------------------- 11:48 -----------------------

Az időben..

Igen, nagyon szerettem volna, úgy értem nagyon, nagyon és talán pont ezért nem kaptam meg, mert egyszerűen tört volna össze. Arra gondolok, amikor a lélekből is csak por és hamu marad és úgy él tovább, úgy kell, hogy tovább éljen. Szóval talán tényleg nem szabad mindent akkor megkapnunk, amikor a legjobban vágyunk rá. Nem, várni kell, meg kell várni azt, hogy el tudd engedni, hogy ne érezd a szükségét többé. Az időzítés, mindig akkora szereppel bír, egy lekésett vonat, ha utadon egy másodperccel korábban indulsz el a zebrán, ha egy másodperccel később lépsz a fékre, ha túl későn mondod ki, szeretlek, vagy ha túl korán. Mielőtt bármit megkaphatnál, meg kell tanulnod még előtte elengedni, s habár így is meggyötörhet, sokkal edzettebb leszel. Azért arra vigyázz nem az a cél, hogy acélszívet és kemény lelket hegesszünk magunknak, erről szó sincs, hisz az egész értelmét vesztené az érzelmek nélkül. Érzelmek nélkül pedig nem szabad élni, nem zárhatod ki őket csak azért, hogy védd magad, a végén csak arra eszmélnél, hogy semmid sem maradt.

----------------------- 18:07 -----------------------

Ünnep..

Zenei ajánlás: MR2 Akusztik Punnany Massif -Csönded vagyok
https://www.youtube.com/watch?v=Vj8MZA3VEdU


Sétálsz az utcán, nézed, körülötted embernek tűnő lélek halvány jelenlétek. Látod az arcokat, a melletted elhúzó, rohanó mozdulatokat. Hallod a hangokat, a zajt a sarok felől, hallod, amint a kivágott fa eldől, ahogy valahol egy harang kong a messzeségbe, ahogy sírnak a fák az ősz beköszöntével. És a színek a fagyott avar felszínén, belegondolsz, milyen szép lenne karácsonykor a hóesés. Csillapodik a szél, az orcád vérvörös, kezed, mint jégcsap lóg le vállaidról s oldalad mentén közömbösen lopja az időt tovább, mint ami valamit mélyen érinteni kíván. Lábad lép helyetted, a test mozog, a belső tér levegőtlenül szuszog, mintha még volna, mintha még élne, s nem fuldokolna az emészthetetlen értetlenségben. A lélek, s mi az mi maradt belőle? Ünnepek előtt a melegség, mi még ki nem halt belőled. A szépen díszített utca, melynek házai falai között megbújik a bizonytalan lét, egy apuka késő este hazaérve, gyermeke alvó teste közelébe lép. Csókot vet az apró emberke homlokára, nagyot sóhajt szíve bánatában (..).

Sétálsz az utcán, bekötött a szemed, néznél, hallanál, s most senki se rebeg. Nem látsz arcokat, nem látod a telet, hallod a hangokat, ahogy valaki pityereg, ahogy valaki nevet. Érzed arcodon, ahogy a hűvös szél játszani óhajt veled, közömbös vagy, s csak elfordítod fejed. Valami illatot érzel, valami régit, valami ismerőst, mi melegséggel tölti el mellkasod, mi szeretettel érinti szíved, a karácsony angyala ajkával csókol meg szenvedélytől ittasan téged. Fütyül melletted egy széncinege csendesen, s mintha részegek lennének a csillagok, az éjszakában csak négy gyertyafény ragyog.

----------------------- 18:26 -----------------------

Naplemente a szélben..

Zenei ajánlás: Alex Hepburn - Pain Is
https://www.youtube.com/watch?v=SsA1NQer-CU

 

A lemenő napsugár,

A könny áztatta patak,

Beléd mar egy vádirat

Mélyen, a bőröd alatt.

 

A pohár alján

Egy csepp alkohol nyugszik,

Benne egy apró, fekete bogár

Részegen elnyújtózik.

 

Ceruza hegyét

Szegezed egy lapra,

Azt gondolod, ez majd az álmokat

Összeragasztgatja.

 

Hisz tudod,

Érzed te is,

Ha elmúlik a tavasz,

Legyintve int a szerelem is.

 

Ha véget ér ez az utolsó szám,

A rádió is elnémul majd,

Senki se marad,

Mindenki más után hajt.

----------------------- 00:17 -----------------------

Lüktető gondolat..

https://www.youtube.com/watch?v=nGWJeRJvHrQ
Zenei ajánlás: Brie Stoner - Dream On

 

Leesett az első hó, s mint egy fehér fátyol az éjszakára hullva, betakarta a meghunyni készülő, zajos világot. Megdobbant a szívem, sóhajtva fújtam ki a korábban remény ittasan vett levegőt. Láttam, ahogy páraként csapódik ki előttem a megálmodott jövő. Csodaként pillantottam fel a hullócsillagra, mi festményként rögzült bennem, majd hálásan tekintetem előre a végtelenbe engedtem. Leoldottam a pórázt, mi az évek alatt a lelkemre szorult, eloldottam a láncot, mit gátlásokból az élet sodort. Mint vadállat futottam az ismeretlen felé, bátran, merészen, mint aki nem tudja meddig is él e földön. Süvítő szél vagy golyózápor, mindegy az, amíg lüktet belől valami, addig a láb is túlélő parancsot teljesít. A szakadék szélére érve, előttem a mélység tátong, oldalra pillantok, s meglátok megannyi jó barátot. Gyertyák fénye gyúl a sötét éjbe, felmelegítve a bennünk élő hitet, reménységet. Fütyülve nótázzuk, hogyan baktatnak az angyali szívek, hogyan csókolják egymást az egymásnak szánt rímek. A túloldalra látunk, ahogy arcunk a fény fedi, ránk merednek az értetlenek sújtó, vádló, sebző pillantásai. Megdermedünk egy pillanatra talán, majd ahogy egymáshoz ér auránk, elmosolyodó arcunk előtt, nincs több akadály.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás