----------------------- 23:13 -----------------------

Voltam..

Zenei ajánlás: Yann Teiersen - La valse d'Amélie


Ott voltam, láttam (..) utána nyúltam, de nem értem utol. Vádak között hajtottam párnámra aznap éjjel a fejem, miközben éreztem, ahogy megszakad a szívem. És másnap új nap jött, de bántott a tegnapi bú, emésztett a tudat, hogy a közelséged már csak a múlt. Álmodtam nap közben, ahogy a fénnyel játszott az árny, azt álmodtam, hogy most te is valami hasonlót látsz. És megint éjszaka lett, és újra hétfő és eltelt két hét, majd egy hónap, és ismét egy hétfő. Kavargott elmémben megannyi gondolat, a nyárról, mikor a meleg szellő cirógatta az arcokat, a Holdról, mi éjjelente nekünk dúdolt, altatót, ha féltünk, indulót, ha jót reméltünk. És néha gondolok még rád, az érzésre, mikor két karod ölelt át, a pillanatra mikor megsimítottad lelkem, mikor először vesztem el egy keserűség sújtotta könnycseppedben. És ott a tél, most is látom lábnyomaink a hóban, hallom, ahogy mögöttem a fák, a bokrok és a madarak szomorúan összesúgnak (..).

----------------------- 14:38 -----------------------

A térdre kényszerített kisasszonyhoz..


Zenei ajánlás: London Grammar - Nightcall

 

Nem tudom milyen sebzett a te szíved, nem tudom, hogy a világ mennyire ítél el téged. Ismerni szerettelek volna, hogy elmondjam mennyire jó vagy, hogy tudd, nem te, hanem ez a világ az ócska. Láttam, amikor sóhajtva hajtottad le fejed, mert az emberek többsége nem látta meg a ragyogó szemed. Láttam születni egy verset a lelkedben, melyet később nem tettél közzé, magad annyira féltetted. És nem mentél többet a vadak közé fehér zászlót lengetve a szélben, csendesen kullogtál el, a csatatérre vissza se nézve.

Eltűntél. És én kerestelek a térben, hogy elmondjam, a meséd nem érhet így véget. Szeretném látni, ahogy még egyszer fénylesz ebben az ostoba, mindent fertőző sötétségben, ahogy bátran indulsz a veszett gondolatok mezejére és legyőzöd a benned élő gátló tényezőket. Amíg meg nem törtél, bálványoztalak téged, láttam, hogyan küzdesz, hogy a világ, ahogy vagy, úgy fogadjon el a maga gyermekének. A szabadságharcosom voltál, a vezérem, azóta is kutatok utánad a fűben, fában s fenn az égben. Remélem hallod a hangom, a gondolataim és a fohászom, s egy napon majd újra érzed, hogy nem a világ ural téged, hanem te uralod a világot.

----------------------- 22:26 -----------------------

Ha te tudnád..


http://www.youtube.com/watch?v=I1YkvfMXlwg
Zenei ajánlás: Wrongchilde - Falling In Love Will Kill You (feat. Gerard Way)

 

Ha te tudnád magadról, amit én tudok.

Ha tudnád, milyen gyönyörű a napsütésben a mosolyod.

Ha hallanád, hogyan visszhangzik a hangod bennem,

Amint hallom azt újra és újra.

Félek, túl jó vagy hozzám,

Félek, nem érdemellek meg,

A szívem összeszorul minden egyes másodpercben.

Néha azt kívánom, bár ne ismernélek,

Mert, ahogy én szeretlek,

Az már nem egészséges.

Csak várom,

Hogy karjaidban eltűnjek,

Hogy ajkaid közé meneküljek,

Általad élek.

Te vagy számomra a fény és a sötétség,

A remény és a kétely,

Az egyetlen szerelem, mely felemészthet.

Elvesztem elmém, elvesztem szívem,

Zuhanok, de te a szavaiddal lassítod esésem.

----------------------- 19:25 -----------------------

Ha rólad szólna..

Zenei ajánlás: Tom Rosenthal - It's Ok

 

Olyan egyszerűen fejezted ki, hogy szeretsz, mint senki más. Ajkad a szívemmel babonázott, szemed őszintén nézett, hallottam dobogó szívverésed. Bátran, félelem és kétely nélkül hangoztattad, hogy szeretsz, miközben én remegőn bocsátottam útjára e szót, mintha messziről jött vándor lett volna, ki csak nálad talált otthonra, s benned pihenhetett meg igazán. Így teltek a napok, s így hullottak le időközben a megsárgult levelek a fákról, ahogy fejem öledben nyugszik, többé nem fél a magánytól. Betakar a hó, lassan áthűl a testem, az Úr színe előtt most két térdre estem. Kopasz ágak alól feltör egy-egy gyenge hang, utánad sír, hogy a mennyet el ne hagyd. Ajkam sós, könnycsepp íze a számban, kiszáradt szemeim, aránytalan lettem e világban. Kezeim még utánad nyújtom, hogy had legyek veled, vigyél magaddal, én egyetlen, Kedvesem! Az élet törvényét te sem írhatod felül, így egy padról sírodra ázott szempár les a borostyán mögül.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás