----------------------- 19:17 -----------------------

Felejtő..

 

Elfeküdtem az ágyon, ahogy a füst betakart,

Fogságban őrizett meg magának az elmebaj.

Még mindig bántott, robogott az elmémben a zaj,

Nem értettem miért kell ez a sok durva karc.

 

Felejteni próbáltam, mindig, azt, amit nem lehet.

Elvitt az emlékezet ilyenkor, lelkemből egy részletet.

Tollat ragadtam, minden viharos éjszakán,

A sötétben sírtam, hogy senki se lássa, ha írni fáj.

----------------------- 20:28 -----------------------

Egy menedék..

 

Egy menedék,

Egy hely, ahol megbújhatunk,

Hol nem él mérgezett szó,

Ahol a lelkeknek megpihenni jó.

 

A patak partjánál,

Hol először láttalak,

Oda temettem el

Fakoporsóba szívem.

 

Ízleltem a sós vizet,

A mézédes szőlő zamatát,

Szárazságban a vízcsepp,

Pezsdítő ősi hatalmát.

 

Most fogaim között

Homok és por serceg,

Ökölbe szorult kezeim görcs járja át,

Lehullok egy hátrahagyott test mellé, vár rám a zord, fagyos halál.

 

A patak partjánál,

Hol először láttalak,

Ahol a szívem,

Fakoporsóba tettem.

----------------------- 00:20 -----------------------

„Csillagainkban a hiba” (..)

Zenei ajánlás: Ed Sheeran - All Of The Stars
Ihlette: Csillagainkban a hiba - The Fault in Our Stars c. film

 

Hogy édesebb e a hajnal,

Ha ajkad éri orcám?

Hogy tudnám e valaha feledni,

Hogy egykoron ki voltál?

Hogy valaha is gondolnék e

A létre nélküled,

Hogy valaha is örökre elengedném e két kezed?

Hogy van e szívdobbanás,

Mi nem utánad kiállt?

Van e létezésem lényed nélkül,

Van e vágy, hogy tovább éljünk?

S állna meg az idő,

Várná be, hogy beérjük mi is,

Ne vesztegessük,

Jusson idő nem számított, lopott csókra is!

A szerelem,

Csak beszökik a küszöb alatt,

Észre se veszed.

S lelked máris más testébe temeted

Ahogy szíve,

Szíved mellett tarja remegő kezedet (..)

----------------------- 19:46 -----------------------

Szerelembe esni..

Janel Parrish & Val - Rumba - Dancing With The Stars
Zenei ajánlás:
Sam Smith - How Will I Know (Whitney Houston Cover)

 

Az utcafény halkan szökött be a nyitott ablakon át, miközben hűvös szél lengette könnyedén a függönyt, oly szabadon az éjbe. A pislákoló lámpafényben egy női orcáról gömbölydeden búcsúzott egy könnycsepp, mintha menni készült volna, el, örökre. S végül, ahogy a születő csepp elvált a testről, s zuhanva közelített a föld felé, egy szerelem is ugyanígy, ugyanebben a másodpercben, talán túl egyszerűen, véget ért. S a sebzett szív, ahogy menekülni kényszerül, a kilincs után nyúlna, de karjára hirtelen ellensúly ül, ahogy a másik karja kéri, hogy várjon, ne menjen még, hisz megöli őt ez a levegőtlen tér. Egy pillanatra megáll még, hátranéz, mint akinek a lélekjelenléte, fájdalma egy dalban összeér. S aki még szívéért küzdene, igaz lelkével szerényen álmodik, hogy az érzelem oly könnyen a szívből nem távozik. Születő könnyeit szegezi a már könnyel árasztott szigetre, ajkait nyitná szóra, de a némaság egy szót sem szólna, nem születik más csak egy fájdalmas sóhaj. S a pillanat, mikor rumbát táncol lélek a testtel, ahogy menne, s ő mégse engedné el. Szorosan, magához húzza újra és újra, s mikor már a szíve dobbanása súgja (..) hát lágyan érint kart, a kar, testet ölel át, ívesen a test, minden pillanatban, ahogy másik mozdulata után les, s ha hajol, hajol ő is, ha szárnyal, tollait megosztja vele, s végül minden érzelem ajkaik záródásában élve, begyógyítja a sérelmeket, a sebeket, miket az élet elszenvedtetett velük és azt hitték, hogy nem lehet (..)

----------------------- 16:55 -----------------------

Múzsacsók..

Zenei ajánlás: Snow Hill - Be My Baby

 

Tudtam, hogy azért teremtettem, hogy megismerjem őt. Most mégis ez okozza nap, mint nap lassú haldoklásom. A mozaikok, az arcáról, a karja vonaláról, az ajkairól, mintha előttem ülne, mint egykor. Elcsúszott az idő, porba nyúlt a múlt, maga mögé húzott egy árny, nem maradt belőlem semmi, csak pár mondat, mit neki írtam tán. Legyen az, az övé, talán egyszer jelent majd neki is valamit. Ismeretlenül tengődök, sétám hangját is visszaveri az éj, az utcákon, egyedül én járok, egyedül csak én.

Megrögzött lett elmém, álmok éltetik már csak azt is, mint engem a víz és a kenyér. Levegő, mintha minden szoba levegőtlen lenne, a szabadban fuldoklom, mintha rám sújtana egy-egy már megkopaszodott ág is, erőtlen a lelkem. Elmegyek egy szobor mellett, de az magához ránt. Nem bánnám, ha ott maradnék, szoborként én is, de nem lehet, az idő, ahogy múlik az élet is úgy pereg. Gyengéden megérint egy sóhaj, ahogy hajtom magam a parkon át, mintha valaki folyton azt mondaná, ne add fel, várd csak továbbra is a csodát!

----------------------- 01:00 -----------------------

Maradandó..

Zenei ajánlás: Bonobo - Black Sands

 

Drága lánchinta,

Hova lett a fényed,

Hova lett szűnni nem akaró reményed?

 

Eső hullott rád is,

Gondolom, s így lettél árva,

A rozsda tart a markában.

 

Elhagyott fa részed,

Elgurult a csavar,

Féloldalasan a szellő játszik veled hamar.

 

Hallod még a kacajokat?

Látod a régi arcokat?

Mindannyiunk emlékében van rólad egy karcolat!

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás