Úgy mászott el mellettem az elmúló idő,

Mint egy surranó tolvaj.

Magával vitte emlékeim,

Majd néha nyomot hagyva maga után

Elszórt egy-egy csipetet,

Gondolva magába,

Örüljön a szerencsétlen, amíg még lehet.

 

Mosolyt csalt arcomra ma,

Ez a jó szándékú szarka.

Maga után,

A legszebb szuvenírjeim hagyta.

Elcsábított,

Be a sűrű múltnak erdejébe,

Mi ott húzódott meg elmém rejtekében.

 

Szívem mintha nyugalmában is

Hevesebben verne

És szemem sarkában,

Mintha egy boldog könnycsepp heverne.

Mennyi gyönyörű pillanat,

S mennyi kedves orca

Él örökké belém kódolva.