----------------------- 22:59 -----------------------

Gondolat gondola..

Néha csodálkozom,

Hogy lehetek ilyen,

Hogyha poharamba

Légy kerül,

Megszakad a szívem.

 

Néha elmélázok,

Miért ilyen az eszem,

Hogyha álmos vagyok,

S párnámra hajtom fejem,

Az megzakkanva a jövőben mereng.

 

Néha búslakodom,

Miért ilyen az élet,

Hogyha a sors elenged,

Én,

Ugyanoda visszatérek.

----------------------- 14:45 -----------------------

Bug..

 

Csengő gondolatok folyama zárja el elmém,

Csapongok össze-vissza,

Mintha sose merném.

 

S ha jövőre gondolok,

Szívem elszorítja egy fojtogató érzés,

Belém tép, apró darabokra szakítva szét.

 

Te, drága kétely,

Hogy lettem én szerelmesed?

Hogy lehetsz oly hatással rám,

Hogy könnyek árasszák el,

Ajkaim, s orcám?

Ó, Te, bizonytalan vagány,

Hogy lehettem én szeretőd?

Hogy engedhettem Neked,

Hogy lehettem oly naiv,

Hogy közelembe engedjelek?

 

S most zajok között táncol a balerina,

Egy elrontott plié mellé terül lelke,

Halkan súgva valamit, gyakorlatát újrakezdve.

 

Lenge szél tép fel egy porcicát a földről,

Hol ázott fecske pihenve énekel,

Éneke egyre csak erősödik, feltör az égbe fel!

----------------------- 13:23 -----------------------

Zavar..

 

Kinyújtott kéz pihen a vállamon,

Érzem, ahogy lassan bőröm alá lát,

Sóvárog, kéjeleg egy vágy,

Megéri, vállalom hát!

 

Lassan tetőzik agyamban az izgalom,

Fáj és mérgez,

S mégis vállalom,

Habár testem mozdulatlanul tör előre.

 

S mégsem,

Visszahúz a láz,

Testem sejtjei,

Sejtik a jövő kétes szavát.

 

Így szaladva a mindenségbe,

Némán állok,

Várok,

S saját álmaimba mállok.

----------------------- 22:47 -----------------------

Ámor..

Fülledt levegőben,

Égető egy érzés,

Mint a mágnes,

Taszít, majd széttép.

 

Lassan veti meg álmát a mámor,

Ahogy ajkunk szerelemben lángol.

 

Csáb táncot jár lelkem,

Előtted, nesztelen,

Testem,

Szavaktól meztelen.

 

Lassan játszott a fénnyel az árny,

Ahogy testünk az éjszakával eggyé vált.

 

Szavaktól mentesen,

Csendesen.

----------------------- 00:22 -----------------------

..por mi madre.

 

Lényem átszellemül,

Mikor a közelben harang csendül.

S sejtelmesen száll alá a nappal az éjnek,

Mikor ezer kismadár dúdol jó éjt néked.

 

S kezem az arcodhoz ér,

Mint kis tündér a pillangó hátán,

Úgy vonz engem is,

E csoda látvány.

 

Emlékemben szívmelengetőn él,

Mikor esténként mesékkel reptettél,

Mikor csókkal szórtad be homlokom

S mikor a rút kiskacsával volt baráti viszonyom.

 

Telt az idő,

S húzta a strigulát,

Évről évre,

A szülinapi tortán több gyertyát számlált.

 

S habár lelkem gyenge,

Mert a szeretet nevelte,

Szívem épp ezért erős,

Bár néha megvallom neked, egy bevehetetlen erőd.

 

Te leszel a hősöm,

Egy életen át,

Karom ölelése,

Téged mindig szeretettel vár!

 

S ha telik majd az idő,

S csak húzza a strigulát,

Nem kell, félj semmitől,

Az út végén, mindig ott várok Rád!

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás