----------------------- 12:32 -----------------------

Újjászületés..

Szeretnék egy új esélyt,

Hogyha az életem újra kezdhetném.

 

Belevésném némán az igét,

Az égbe,

Szépen cikkcakkba rohannék,

Versenyezve a széllel.

 

Szeretnék egy új esélyt,

Szemem fényét visszanyerném még.

 

Ajkaimon hangoznának,

Szebbnél-szebb mesék,

A világot,

Karjaimmal összefognám, ne félj!

 

S ha bátortalan fülemüle lennék,

Hát tessék,

Motiváld, ki gyengébb!

----------------------- 13:51 -----------------------

Ősz júniusban..

 

Egy képet nézek,

De csak foltot látok.

Hol régen mosoly,

Ott most, átok.

 

Emelem poharam,

S majd törötten fekszik a földön,

Hanyatt, könnyeiben,

Lassan haldoklik, mint mi is.

 

Egy árnyat látok,

Tangót járni lelkemmel.

Mérgezze hát meg,

Vagy örökre engedje el!

 

Emelem poharam,

De a földhöz vágom,

Szilánkok ezrei a kezembe,

Mind vérbe mártott.

 

Mint rózsán a tövis,

Úgy élek köztetek én is.

----------------------- 14:55 -----------------------

Bűntelen vétkezet..

 

Virágot lenget a szél,

Egy elfeledett vad mező közepén.

Varjú károg, vércse nyávog,

Halkan esik le egy alma a fáról.

 

Elfeledett vad mező,

Úgy szeretlek én,

Nincs itt bú, se keserűség,

Még az erdő mélyén is hallani,

Egy akusztikus gitár énekét.

Elfeledett vad mező,

Légy örökké ilyen,

Szívemben rejtőzik egy hely,

Csak neked.

 

Újság hozta hírül,

Hogy meghalt egy rét,

Melyen régen oly sok állatfaj,

Összhangban, együtt élt.

 

Kiérve mezőm szélére,

Látom a változást,

Lelkem hull darabjaira,

Hogy gyilkol a mai világ.

 

Drága vad mező,

Hogy legyek most veled,

Fölöttünk gyűlnek,

A sötét fellegek.

Az erdő mélyén nem hallani mást,

Csak a dolgozók s a gépek zaját.

Hol madár fészkelt, s mókus mászott az ágon,

Most csak árnyakat látok.

----------------------- 22:00 -----------------------

Elmémlet..

Kitépett szívek között,

Nő egy csodaszép virág.

Kővé dermedt lelkeknek,

Kiket bántott e világ.

 

Elhagyott terepen,

Zöldell most is egy rét,

Ahogy egy fiú valahol,

Egy leánnyal épp táncra kél.

 

S esőcsepp tör elő,

Egy felhő kebléből,

Vágtázva, őrjöngve kel életre,

Míg egy meztelen testre rá nem dől.

 

Szél ér egy már fedetlen hátat,

Ajak csókol, édesen vállat,

Reppenve szökken egy ifjú pár,

Ahogy szívük megkergülten jár.

 

S halkan kél útjára egy dallam,

Mi minden süket szívben jajgat,

De hol nyitott ajtót lát, észrevétlen bekukucskál,

Forróságot, álmokat sző hosszú éjjeleken át.

 

----------------------- 17:56 -----------------------

Mit már nem érzek, hogyan mondjam el Neked?..

Csendesen száll el a szerelem szívemből,

S ahogy halkan szökken,

Észre sem veszem azt.

 

Mikor azt mondod, szeretsz,

Majd sikoltozva kúszik agyamba az értelem.

 

Motyogok esténként,

Magamban szenvedek,

Mit már nem érzek, hogyan mondjam el Neked?

 

Mert mikor majd azt kívánod mondani, hogy szeretsz,

Én talán hazug leszek.

----------------------- 19:19 -----------------------

Hamvadó.. /egy cigarettaszál/

Úgy éreztem magam, mint egy zajos jazzklubban elnyomott cigarettaszál.

A sok hamu között, más elnyomott szálak között, a mocsokban egy teli hamutál közepén, rúzsfolttal az oldalamon és egy kis füsttel a számban.

Lassan szabadultam meg a maradék kis erőmtől, egy kis parázs pirosította orcám még, majd rám dobott egy szotyit egy jazz zenész. A kis parázs is elaludt, az a kis füst is megszűnt, tehetetlenül feküdtem és néztem, ahogy a frissen bontott cigaretta dobozokból előcsusszannak a fiatalabbak. Láttam, ahogy a nők rúzsos ajkaikhoz emelik őket, s ahogyan a férfiak egymás után dobálják közénk őket. Parázslanak, égnek, füstölnek, énekelnek szépen, de eltelik rajtuk is az idő, van, aki csak félig ég és máris kidől, van, kit megkap a láng, és bűzölögve ég végig.

Feküdtem, magatehetetlen, egyedül, hisz eldobtak, büntetlenül.

Égtem volna végig!- de hiába kiáltom, halálom nem döbbenti meg a világot.

Egy voltam a sok közül, s végül a porban végeztem én is, lettem volna azok között, kik harcoltak a végig.

----------------------- 01:43 -----------------------

Mókatárs..

 

Két fiatal buja lélek,

Kiknek az éterben, ha karjaik,

Épphogy összeérnek,

Máris dobban a föld,

Lángol a szív,

A gitáron játszik a „Steel”.

 

Komoly a gyerek,

Pár másodperc,

S már Te is vele nevetsz.

 

S e két fiatal buja lélek,

Násztáncát járja éppen?

Csókolná száját az ifjú a leánynak,

De „Steel” ritmusa, olyan,

Mint a petárda.

 

Komoly a gyerek,

Kezét, ha összeteszi,

Öccse is játszva keni.

 

S a két fiatal buja lélek,

Pihenne,

Ha volna fél perc,

De a ritmika csak gyorsul,

A leány perdül,

Az fiú fordul.

----------------------- 01:28 -----------------------

"Summertime.."

 

Naplómban gyűlnek a könnyezett sorok,

S mindez, azért mert ez esős estén csak Rád gondolok.

 

Lelkem megtelik mindenféle búval,

Ahogy Ella és Louis édesen fülembe "zúgnak".

 

Csak a Summertime maradt nekem,

Az összes emlékem eltemettem veled.

 

Hogy tud ily elegánsan sírni egy trombita,

Mintha mézesmadzaggal tépnék ki a szívem.

 

Magam áltatom, ha erre gondolok,

Mert az érzelem belőlem rég vitorlát bontott.

 

Halkan suhanok át percről percre,

Míg majd eszem el nem vesztem.

 

És csak a Summertime maradt nekem,

Mindenem átadtam neked.

----------------------- 01:03 -----------------------

Éji románc..

 

Naplopó hidegek után,

Forrón fűt a kályha.

Nap melegét,

Hiába is,

Nem érzi a nátha.

 

Lassan kúszik be

Egy kis jókedv,

Az ajtó alatt.

Majd gyorsan,

Egy zongora billentyűre ragad.

 

Ásítozik a dallam,

Mit hallgat az éj.

Lassan az ágyról,

A karjaidba

Csusszanok én.

 

Csókolom ajkaid,

Bájolom álmaid.

 

 

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás