----------------------- 00:07 -----------------------

Rettegett éjjelek..

Rettegett éjjelek közepén,

Mikor a lelkiismereted,

S Te, édeskén, egyedül (..)

Frissen, a hit hevében

Lobban egy gondolat,

Mélyről, s közben szántást fakaszt.

 

S hova fagy egy álom?

 

Messze tündörög el világod,

Hallod a szabadság szavát

Zengeni a csend álmos kórusától,

S mégis megremegsz,

Remegsz, a csúf valóságtól,

Lelked eladósodottságától,

Szíved igaz kívánságától.

 

S hova fagy egy álom?

 

Te sem vagy egyedül a világon,

Ezer álmos gyerek szenderedik hit nélkül el,

Lassan tép elméjükbe egy hatalmas kérdőjel,

S hogy gyűlölet vagy szeretet szüli,

Mindegy is lesz, hiszed e, vagy sem,

Eggyé válik, amíg az idő,

Így rohanva cikázik el felettünk.

 

S hova fagy egy álom,

Halkul el lassan a zajban

Egy költői kérdés,

Mi sose talál választ evilágon.

 

----------------------- 17:42 -----------------------

Eskü..

 

Majd valahogy,

Letörölgetem,

A szemedből,

Hulló könnycseppeket.

S orcádra ragyogást

Varázsolok,

Hogy tudd,

Hogy érezd,

Hogy itt vagyok.

 

S habár elfújt a szél,

Szívem remél,

S a hulló könnyeket,

Elemészti majd a tél.

 

Majd valahogy

Közeledek én,

Valahogy,

Megszólítalak én,

S majd valahogy,

Átevezek én,

Az óceánok vadtengerén.

 

S hiába hívlak,

Te nem felelsz,

Messzire fújt a szél,

Mikor testem temetted el,

S nem látod,

Miképpen hódolok,

Szemedbe,

Könnycseppeket varázsolok.

 

S majd valahogy,

Segítek Neked,

Hogy ne bánd,

Hogy elmentem,

Tőletek,

Majd valahogy,

Utat mutatok,

Hogy lásd,

Élni nélkülem,

Nem is oly nagy dolog.

 

S hallom már,

A harangok szavát,

Búcsút int az ősz,

S én megyek is tovább.

 

Csókoltatom arany kezeidet,

Angyali lelkedtől remélem, elköszönhetek,

Szívednek fájdalmát engedd szabadon,

Hogy az idő messzi mossa majd, oly ravaszon.

----------------------- 22:21 -----------------------

Csábítás..

Cseppen a pára,

Halkan egy ágra,

Madárka ásít,

Az éji világba.

 

Kicsi bogár,

Süvít az égen,

Két csillag hull,

Részegen a szélbe.

 

Csók csattan az egres alatt,

Halk sóhajt ringat egy bölcső,

Bambi szemeket kecsegtet,

A jövő, mi majd egy pohár pezsgő után eldől.

----------------------- 15:48 -----------------------

Óhaj..

 

Bárcsak elmondhatnám,

Hogyan is érzek.

Azonban éjjelente,

Mikor a tükörbe nézek,

Összeszorul a szívem.

 

Látlak Téged,

Csukott szemeimmel.

Elhalad egy árny.

Intő jellel vár,

A félhomály.

 

Emlékszem,

Miket mondtál régen.

„Az élet nem könnyű, édes.”

S most már meg is értem,

Ezért keserű most a krémes.

 

S hiába zár ma karjaiba más éjjel,

S hiába csókol telve kéjjel,

S hiába szeret engem Ő,

Mert álmomban,

Nem Ő a megmentőm.

----------------------- 18:53 -----------------------

Időről-időre..

Időről-időre,

Próbára tesz a sors.

Ilyenkor rajtad áll,

Hogy vívod harcod,

Vagy porban megbotolsz.

 

Időről-időre,

Próbára tesz a sors.

S ha kudarc húz ostorral hátadra,

S ha csalódás mérgezi lelked,

Rajtad áll csak, hogy magadnak mit engedsz meg.

 

Időről-időre,

Tanít téged a sors.

Szívedben mozgatja az ütemet,

Megragadja a rejtett reményt,

S megnyitja előtted a világot.

----------------------- 19:38 -----------------------

Szunnyadó..

 

 

Egyedül az éjben,

Halkan ciripel egy tücsök,

Suhan a szúnyog a szélben,

Recseg a karosszékem.

 

Költői tollat ragad egy csillag,

Ahogy fényesen ragyogva,

Ívet hagyva maga után,

Távozik a sötét égbolt nyomán.

 

Csillámmal borítja be,

Az égig érő fák lombjait,

Fészkükben, a madarak

Mozgolódnak még elalvás előtt egy picit.

 

Sóhajom viszi messzire egy lepke szárnya,

Csendesen búcsúzom az éjszakába.

Cseppen a vállamon megannyi esőcsepp,

Reszket a lábam, ahogy elsötétedik a világ előttem.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás