----------------------- 15:15 -----------------------

Tavasz..

 

Halkul a zongora,

Játszik a lelkem,

Szerelmes álmokat,

Szövöget a rózsaszín felleg.

 

Dobol a bóbita,

Pettyes a katica,

Násztáncát járja,

Párjára találva.

 

Halkul a zongora,

Játszik a lelkem,

Téged hívogat,

Mint édes álmomat.

 

Dobol a bóbita,

Pettyes a katica,

Csókolva száll,

Egy neon színű cipőfűzőpár.

 

S halkul a zongora,

Fárad a lelkem,

Rád találtam,

De hagytam, hogy elmenj.

----------------------- 21:16 -----------------------

Thriller..

Halk léptekkel szánkózott a felismerés

Elmém rejtett erdeje felé.

Hol madárcsicsergés itatja az éjjelt,

Hol a rossz álmok játszanak a kéjjel.

 

Zivataros szelek mosta utcák nyoma,

Tűzön sült gesztenye mennyei illata,

Vanília íze cikázik a számban,

Földbe tép egy villám, kettéreped egy fa ága.

 

Keserves hang vág a csendbe,

Megbolydítva az erdő vadait,

Rezzen nyomban a kezem,

Összeszorul szívem is.

 

Szemeim a pillanat hevében,

Nyomban életre kelnek,

Pupilláim haragosan énekelnek,

Miközben elalszik egy gyertyaszál.

 

Az estére susogó bagoly hangja szállt.

----------------------- 21:08 -----------------------

Lázroham..

Visszatérő képeket látok csak,

Olyanok, mint a régi jó barátok.

Levegőt alig kapok ma,

De nem azért mert a kiszáradt földet kapálom.

 

Halkul a hangom,

Lassan tán, majd el is tűnik,

Mint a régi szerelmek,

Vagy az almás müzlik.

 

Kopogtat az ablakon egy holló,

Szemében csillogás,

Titokzatos módon szólít meg,

Nem, mint egy halálos ragály.

 

Csókolná ajkam a madár,

A Hold is erre vár,

E pillanatban elhiszem,

Szeretni én is tudok majd még talán.

 

Szemeimen erőt vesz a fáradtság,

Idegesen remeg a testem a láztól,

Rémálomból ébredve,

Kortyolok a vizespohárból.

----------------------- 22:17 -----------------------

Perem..

Zaklatott szóló tépett az éjbe,

Asztalon kártyalapok összetépve.

Kukoricacsutkán térdel kéj, s kedv,

Lidércálmom, ébredj!

 

Golyó süvít, fütyülve kering,

Levegőn fog a pajzs, az idő repít.

Bordámba tép egy állat,

Mondanám, senkinek se fordíts hátat!

 

Kúszva tér elém egy lélek,

Taposva, rúgva, élve.

Lehullok a földre én is mellé,

Ugatva imádkozunk, kezünk hátra tevén.

----------------------- 20:09 -----------------------

Szirt..

 

Lassan keverte a port a szél,

Lábnyomaim mögött megrepedt a tér.

Hangosan visonganak a keselyűk,

Várják idejét, mikor bokám végleg elgyengül.

 

Elém zuhan egy reménycsepp,

Egy fecske szeméből, cikázva.

Isten talán magán erőt vesz,

S bele jajgat a világ majd.

 

Csendesen suhan a fény,

Az alagút végére.

Halkan alszik el,

Az utolsó, pislákoló emlékem.

 

Törött, régi asztalon,

Egy megfeneklett lélek.

Hangos sóhajok között,

Emészti fel őt az élet.

----------------------- 19:10 -----------------------

..nem tudom



..nem tudom, mit hoz a sors utamba,


hogy meddig tart ki elmém ép gondolata mellett,

hogy még meddig untat nap-nap után az élet.

..nem tudom, mit hoz a sors utamba,

mikor süt újra Nap arcomra,

vagy, hogy mikor leszek szabad újra..



..mikor kélek majd a végső útra..

----------------------- 15:53 -----------------------

Furcsakép..

 

Lobogó képek szőtte vaskos falak,

Melyek minden tiszta lélek előtt leomlanak.

Hosszú tüske szúr a szívbe,

Kihúzni? - ne reménykedj.

 

Lassan tűnő hamu a székben,

Ölében bátyja a por.

Homályosan élő elmém,

Húga, a nyomor.

 

Félelem cikázik a reszkető éjszakába,

Nem találja álmát a bárány várta.

Csókkal érinti ajkait a manó,

Ki álmaiban mindig oly jóra való.

 

Csendesen száll a moly a tollra,

Tombolón őrjöng minden óra.

Hirtelen gong, haragosan a harang,

Éjfélre int, oly bizonytalant.

 

Lepke kel ki a bábból,

Halkan oson melléd,

Súg valami bölcset,

Int, s majd röppen.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás