----------------------- 17:35 -----------------------

Feledés..

 

Lassú léptekkel jöttél,

Majd rohanva távoztál,

Magad után,

Csak zűrt hagytál.

 

Azt hiszed megbántottál,

De épp csak hozzád szoktam,

Üres szavaid után,

Többé már nem zokogtam.

 

Szemeidben is láttam,

Hogy minden csak hazugság,

Tested mögött, lelked,

Régóta halott már.

 

Azt hiszed megbántottál,

De épp csak hozzád szoktam,

Üres szavaid után,

Többé már nem zokogtam.

 

Elhagytál szavak nélkül,

Vártad, hogy könyörgök majd,

Erre hiába is várnál, drága,

A szerelmem sem örökké tart.

 

Egyetlen bűnöm csak,

Hogy ismertelek Téged,

Csalódhattam volna,

Ha bármit vártam volna Tőled.

----------------------- 20:15 -----------------------

Egy nap nem nap..

 

Nincs hideg,

S én mégis fázom,

Nincs még egy ilyen fagyos szív a világon.

 

Álmomból ébredek,

Ahogy könny folyik le élesen,

Nyomot vésve lelkemen.

 

S bárcsak husángok szabdalnának fel,

S nem a bántó szavak,

Melyek szeretett lénytől kell, hogy származzanak.

S bárcsak inkább sziklák törnék össze testem,

S nem ezek a tettek,

Melyekkel belőlem egy darabot kinyestek.

 

S bár lehetnék egyszerű,

Kemény és nyugodt,

Akkor talán álmaim se volnának oly hatalmasok.

 

Csak vennétek észre,

Hogy köztetek élek,

S hogy lelkem egy része túlérzékeny.

----------------------- 16:19 -----------------------

Szerelmesek násza..

 

Két kicsi ágon,

Két kicsi pára,

Párjaik talán ők egymásnak?

 

Két kicsi dallam,

Száll el a széllel,

Szerelmes tó vizéhez érnek.

 

Két kicsi pléden,

Két kicsi lélek,

Egymásra is szomorún néznek.

 

Két kicsi dallam,

Két kicsi szóval,

Landolnak, mint bánkódó sóhaj.

 

Két kicsi élet,

Jó nagyot néznek,

Keresik, hogy hol a bús lélek.

 

Két kicsi pára,

Cseppen az ágról,

Kettőből így egyet varázsol.

 

Két kicsi lélek,

Egy kicsi pára,

Szerelmesen tekint egymásra.

----------------------- 11:11 -----------------------

Időtlen idő..

 

Halkulnak a hangok,

Melyeket ajándékba adtál.

Töredezik az emlék,

Melyet magad után hagytál.

 

Csendben múló idő töri meg a tért,

Kacarászva tép hajamba a szél.

 

Poros képek között fekszem,

Egymagam, egyedül.

Várom, hogy egy napon,

A zárban kulcs csendül.

 

Kacarászva tép hajamba a szél,

Csendben múló idő töri meg a tért.

 

Álmomból, gyakran ébredek fel,

Neved sikítva az éjbe.

Majd elmémbe siklik,

Mily szépek voltunk régen.

 

(..), hogy mily szépek voltunk régen.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás