----------------------- 18:27 -----------------------

Minden kedves földlakónak és így tovább..

Fehér, tiszta lepedő, s üres lapok halmaza, jön egy újesztendő, s mint új lehetőség előttünk fényesen suhan. Ezer fogadalom, és még kétezer, amely már másnap megdől, ha engem kérdezel.

De az év utolsó napja, talán annyiban más, hogy nagyobb motivációval vár. Talán könnyebb ilyenkor elhatározásra jutni, mivel tudjuk, hogy másnap egy újév kezdődik, jobb esetben adódik 365 és egy negyed napunk arra, hogy rendbe hozzuk az életünk, hogy végrehajtsuk az új elképzeléseinket, hogy harcoljunk az álmainkért, és hogy újakat szövögessünk, hogy kitartsunk, küzdjünk, és közben erősödjünk, hogy élvezzük az életet, hogy szerelmet keressünk és, hogy felejtsünk. Nekem az újév, mindig új kezdetet is jelentett, habár sokszor nem sok minden változott, de egyre inkább azt érzem, hogy ez is csak elhatározás kérdése és a kitartás mozgatórugója.

Remélem, mindenkinek elhozza az újesztendő a kívánt lehetőségeket és, hogy azokkal mindenki meg fog tudni birkózni, a megfelelő módon!

Boldog és sikeres újévet kívánok!

----------------------- 00:09 -----------------------

Szemszög I.

 

Vártam, hogy elérjenek a sorsdöntő pillanatok, és néha annyira belemerültem a várakozásba, hogy fel sem ismertem őket (..) Vártam a nagy alkalmakra, melyeket megfelelően kiemelkedőnek tartottam, hogy elmondjam neki, elmondjam nekik, mit érzek. És nézz rám, itt állok, egyedül a szakadó eső mosta ruhámban (..)

Ma már tudom, hogy nem az alkalmakat vártam, hanem futottam az ismeretlen lehetőségek elől. Féltem, és időre vágytam, ami nem is oldhatta volna meg a problémáim. Mennyi időt elvesztegettem a várakozással (..)

Ma már az első pillanatban eléjük állnék, és színt vallanék, és nem érdekelnének a következmények, sőt úgy vélem azon is hamarabb túltenném magam, ha elutasítanának, mert én tudnám, hogy mit vesztegetnek el. Persze ez megint egy olyan dolog, amire az embernek magának kell rájönnie, közhellyé vált már ez is, nem de?

Az idő rohan, ahogy mi is rohanunk, nap nap után élünk, és néha az az érzésem támad, hogy nincs is időnk élvezni az életet. Aggodalmaskodunk percről percre, hogy mi lesz velünk, mi lesz, ha valami nem úgy sikerül, mit fogunk majd tenni és így tovább, de valójában csak az energiánkat vesztegetjük. Elvesztegetjük olyan dolgokra, amelyek a jövőben vannak elrejtve még, amire hiába készülünk fel, mert akkor a terveink semmit sem fognak már érni, amikor a jövő egy adott pillanatában az események hatására előbukkan az egykor félt akadály, nehézség. Ma még én sem így élem az életem, ahogy oly sokan, annak ellenére, hogy tudom, hogy félre kellene tenni az állandó aggodalmaskodást, és élni kellene, tényleg élni, mint a filmek főhősei. Nos pont ezen kezdtem el dolgozni, és remélem, ezzel még sokan vagyunk így, mert az élet nem vár, csak mi, emberek várunk, sajnos túl sokat (..)

----------------------- 17:04 -----------------------

Túlnyomás..

 

A sötét éjszaka magánya nyugtatja szívem,

Füst száll szemembe, mindenféle ízzel.

Poharamban még egy csepp konyak,

Lelkem a homlokomra tapadt.

 

A sötét éjszaka magánya nyugtatja szívem,

Ahogy dallamot hallok születni benne.

Lábam alatt kopog az idő vasszege,

Szállnék a mennyek ajtaja fele.

 

Fiatal vagyok,

Bizonytalan jövőm hever előttem,

Mint lelőtt vad elnyúlok én is majd a terítéken.

 

Fáradt vagyok,

Erőtlen és gyenge,

Hinnem kellene, vagy élnem megszeppenve, csendben?

 

A sötét éjszaka magánya nyugtatja szívem,

A félhomályba merülök.

Csendesen a mától elköszönök,

A holnapba majd Ti megfürödtök.

 

A sötét éjszaka magánya nyugtatja szívem,

Ilyen a nagy szerelem.

Szemem lehunyom,

Úszom az álmok szőtte fellegekben.

----------------------- 20:58 -----------------------

Konklúzió..

 

Láttam a mosolyt az emberek arcán,

De láttam a fájdalmat is (maró méregként terjedt).

Láttam, hogy küzdenek,

De erejük nincs (hitük megszeppent ebben).

 

Láttam az anyát s gyermekét,

Az apát s fiát,

Miként halott földön,

Mindhiába kapált.

 

Láttam napsugarat (alkonyt, s éjszakát),

Esőt,

Szivárványt (hét színnel szállt),

Egy kis reményt.

 

Láttam szemedet,

S hogy könny áztatta búval.

Tekinteted,

Mely bosszút forralt.

 

Láttam a szerelmet (a magányt),

S hogy-hogy fogan.

Láttam elmúlni (a vágy rohan),

S a részeg pillanatokat.

 

Láttam egy madár bizalmát,

Láttam a szeretet eget verdeső hatalmát,

Láttam élni valakit,

Szerettem hinni, hogy lehetek én is valaki.

----------------------- 19:30 -----------------------

Vele, s csak vele..

Végtelen úton,

A száguldás csak por és felhő,

Melléd bújok,

Ha az éjjel eljön.

 

Napraforgó tábla közepén,

Két meztelen lélek,

Télen paplan alatt,

Forralt borral élnek.

 

Szívük egy érzés,

Elméjük egy hang,

Ajkukon egy szó,

Mi egy világra hat.

 

S végtelen úton,

Ha száguldom veled,

Gondom, bajom,

Mind elfeledem.

 

S ha napraforgótábla közepén csókol a hajnali fény,

S testemen a harmat cseppje ébred,

Miközben télen lábam alatt csúszik a jég,

Míg velem vagy, semmitől sem félek.

 

Szívünkben egy érzés,

Elménkben egy dallam,

S ajkunkon a szó,

Mi csókba forrt.

 

S nem bántam,

Hogy éltem,

Hogy veled álmodtam,

Hogy veled reméltem.

----------------------- 21:43 -----------------------

Őrlődés..

Azt hittem álmodok,

S hogy ez egy gyönyörű álom lesz,

De most mégis meggyötör.

 

Azon gondolkozom,

Hogy magam mögött hagyom,

Eme átkozott gyönyört.

 

S mégis marad nekem,

Elég emlék,

Ha még most elmegyek,

S ezekért összeteszem két kezem.

 

A szüntelen megfelelés,

Félelmet szül bennem,

Mi lesz velük, ha szívem szerint,

El kell, hogy menjek (..)

 

S önző módon,

Ebben személyem féltése is benne van,

De mondd, mit tehetnék,

Tagadjam meg magam?

----------------------- 14:01 -----------------------

A 92-esek átka (részlet)

 

(..) érezni, annyi, mint bűnhődni, hogy élsz, hogy dobog a szíved, hogy ereidben lüktet a vér, hogy szemeddel látsz, lelkeddel érzel. Bűnhődsz, a szerelemért, a barátságért, a családodért. Ha ismered a jó és a rossz elkülönítő határát, halálra vagy ítélve. Érezni annyi, mint szenvedni, szenvedni az édes gyönyör közepette, hagyni, hogy titkon mérgezze a lelked a lét. Szenvedni fogsz, sőt hallani fogsz egy gyengéd hangot, amely csak hozzád szól majd, minden döntő pillanatodban benned motoszkál és visszhangzik, s olyan mélyről fakad, mely a létezéseden túl tesz. Ismerni a jót és a rosszat erő és hatalom, s mégis a leggyengébbé és legbizonytalanabbá tesz. (..)

----------------------- 12:59 -----------------------

Ain't Got No, I Got Life..

 

Hideg van és fázom,

Csak egy ölelésre vágyom.

Fagyott a szívem,

Lüktet, de minek?

Elúszott a csónak,

Messzi vitte hitem.

 

Hideg van és fázom,

Egy jó szóra vágyom.

Zárkózott elmém,

Gondolatok sebzik,

Szemem fénye kihűlt,

Orcámra csaló mosoly ült.

 

Ninának nincs otthona,

S nincs cipője,

Vagy pénze,

S Ő mégis él,

Remél.

 

Ninának nincs családja,

Nincs testvére,

Vagy gyermeke,

S Ő mégis hisz,

Kedvesen nyit.

 

Ninának nincs semmije,

S Nina mégis erős,

Erősebb, mint én,

Erősebb, mint Te,

S még előkelőbb.

 

Ninának ott a szíve,

A lelke,

Az érzései,

S egy kicsit Te is ott élsz benne,

Mert maghallja siralmaid, könnyebbé teszi lelked.

 

Hideg van és fázom,

De Ninát hallom, s látom.

Felszabadul elmém,

Megolvad a szívem,

Az elúszott csónakot,

Hitemmel látom a vízen.

 

Hideg van s még fázom,

De Ninát hallva, csodák közt állok.

Szemeim ragyogva tekintenek rád,

Arcomon fülig ér a szám,

Azt hiszem élek,

És veled együtt remélek.

----------------------- 20:06 -----------------------

December..

 

Téged nézlek,

S még mindig látom mosolyod,

E képen őrizlek, emlékeimen lakatok.

 

Testem még mindig él,

De lelkem összetört,

Örökké elmentél, halálod még ma is meggyötör.

 

Ködös nappalok,

Fűtött éjszakák,

Fények az éjben,

De üresek a közös szobák.

 

Hamis mosolyok,

Rejtett könnyek,

Olvasok a sorok közt,

De már nem érzek többet.

 

Vidd el a bút,

A bánatot, szeretőm,

Imádtam a veled töltött szép időt.

 

Elteltek a percek,

Halkulnak a dallamok,

Magányomban, mindig Rád gondolok.

----------------------- 15:04 -----------------------

Hála..

Képek eredete: For Lovers Only c. film

 

(..) Sokszor eszembe jut, az a pár gondolat, ami utoljára olvastam tőled. Azok már nem bántottak meg, nem úgy, mint amikor előtte egy szó nélkül eltűntél. Akkor dühös és sértett voltam, bár ismertelek annyira, hogy megbocsássak érte.

Újra megkerestelek, és elmondtam, hogy gondolok rád. Csodálkozva tekintettem magam elé, mikor láttam, hogy válaszoltál a levelemre. Írtunk egymásnak egy-két levélen keresztül, és közben fény derült egy-két titokra is, olyan titkokra, melyek még mindig bennem élnek.

Annyira mások voltunk, mint a mágnes két pólusa, de teljesen megértettük egymást, így azt hiszem, még sem voltunk annyira különbözőek, mint az bárki is gondolhatta volna, ha ránk néz, vagy ahogyan mi tekintettünk egymásra. Azt hiszem voltak érzéseim irántad, melyek többet sugalltak a barátságnál, s talán ezek az érzések a távozásod után is velem maradtak, talán örökre velem maradnak majd, én remélem, hogy így lesz. Megváltozattál bennem valamit, jobbá tettél engem.

Az utolsó soraidban, figyelmeztettél, hogy ennek így nincs értelme, és tudod mit? – teljesen igazad van, beismerem. Úgy gondolom, valamilyen oknál fogva ennek mégis így kellett történnie, meg kellett történnie. Meg kellett értselek, el kellett fogadjalak, meg kellett szeresselek, majd el kellett veszítselek, ezután meg kellett találjalak, hogy újra elveszíthesselek. S mégis úgy érzem, hogy most is közel vagy hozzám, valahol a lelkemnél van számodra egy hely, olyan hely, ami örökké a tied marad.

Habár elveszítettelek, legalább elmondtad miért és elköszöntél, úgy ahogy megérdemeltem. Úgy gondolom, ez mindenkinek kijár, hogy elköszönjenek tőle és ne keresse a miérteket.

Csak szerettem volna, ha tudod, hogy megmentettél, és hogy mennyit segítettél rajtam, pedig csak magad adtad és őszinte voltál, akkor is, ha tudtad, hogy szavaid netán bántani fognak majd. (..)

Köszönöm!

----------------------- 14:13 -----------------------

Sokadik gondolatra III.

Amíg boldog vagy, vidám és feldobott, addig mindig is gyönyörű leszel.

Bárki lehet gyönyörű, aki színt visz a világba, csak azáltal, hogy létezik!

----------------------- 14:24 -----------------------

Nina..

 

Egyetlen hang csak,

Mi ez enyém,

Elmém szüleménye,

S édes dallammal gyengéd.

 

Esténként, ha álmodom,

Közben csak ezt hallgatom.

 

Hűvös világ ölel át, csendesen,

Némán várom végítéletem.

 

S ha kell, hát bűnhődjön lelkem,

Míg ostorként sújt rá kezed.

 

Míg e dallam él bennem,

S mert, hogy ez kiűzhetetlen,

Addig dobban majd szívem,

Míg fütyülni lesz kedvem.

----------------------- 20:46 -----------------------

Téli vigadalom..

 

Lassan itt a tél,

A cinege is korán kél.

Hallik, s hangját viszi a szél.

 

Fütyül, s énekel,

Mindenki,

Ki még remél, ki az élettől nem fél.

 

Rám kacsint a jó sors,

Lábam húzza a bal,

Vakond túr a földben,

A jó ember meg nyulat hajt.

 

Ej! mulat a nép,

Kezében a pengető,

Mely jó hangulat keltető.

 

Gyerünk Vitéz,

Hozd a botot,

Drága, öreg kutyám, oly sok embert megbotránkoztatott.

 

S rám kacsint a jó sors,

Ahogy melletted elhaladok,

Mosoly ébred orcádon,

Ajkadba harapok!

 

Itt a tél, itt a tél,

Hidegben az ember,

Ha úgy adódik, jobb kedvre tér.

 

Húzd a nótát,

S kiálts rímet,

Ne szomorkodj, ha mégis, hívj fel minket!

 

Csók és puszi,

Zsákomban, dió meg mogyi.

Útra kélek,

S majd remélek!

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás