----------------------- 22:25 -----------------------

Elmaradt vallomás..

 

Feléd hajoltam az éjjel,

Súgni kívántam valamit,

De nem ért el.

 

Most aludni se tud az agyam,

Kattog azon, hogy,

Vajon, nekem volt igazam?

 

Harmat fagy meg a fákon,

S lent az avarban, a fűszálon,

Míg süvítve vonul el a dermesztő szél,

Ahogy ajkunk majd a hidegben összeér.

Hull a levél,

Összegyűjti az álom,

Nyálat csorgatva hagy nyomot e világon.

 

Feléd hajoltam az éjjel,

Kívántam, hogy hozzád szóljak,

De nem ért el az óhaj.

 

S most duzzog a szívem,

Mert lelkem haragosa,

Egyetlen szó az, mi békét hozhat.

----------------------- 20:19 -----------------------

Menedék..

Megtaláltam a rejtekhelyem,

Messzi e világtól,

Velem jössz?

Van egy kilátóm!

 

Megtaláltam egy ösvényt,

A fák mentén, végig,

Nézd csak!

Térképem, iránytűm, s a szél vagy!

 

Ismered a titkom?

Láttad már bevetetlen ágyam?

Csókoltad valaha fagyos ajkam, vágyban?

Szólítottál szépnek?

Üvöltöttél velem, hogy nézzek magam körül széjjel?

 

Álmodom veled,

Minden éjjel,

S mikor a hajnal véresen kél fel.

Csak nézz reám!

 

Az a lány vagyok még mindig,

Kit szerettél egykor talán?

Kinek szorítottad testét,

Hogy érezd, érted lüktet szíve?

 

Voltak titkaim,

S eltévedt a lelkem,

De szeretni,

Szeretni téged,

Sosem szűnt meg szívem.

 

Van egy búvóhelyem,

Messzi e világtól,

Megtaláltam benne,

A működő varázsszót.

 

Ha hallanád,

Hát gyere velem,

Legyen minden olyan,

Mint a mézeshetek.

----------------------- 17:36 -----------------------

George..

 

 

Vártam, hogy rám találj,

Hogy rám találj újra,

Hogy visszatekints a múltra (..)

 

Egyezséget kötöttünk, paktumot,

Írásban, s szóban,

De nem hagy nyugodni egy megbúvó sóhaj.

 

Vajon gondolsz e még rám,

Ahogy én, igen Rád?

Mikor megszólal a muzsika,

Mit olykor együtt szerettünk,

Szívem újra darabokra hullik szét,

Vajon lélegzel e még?

 

Megszűntem létezni,

Szívem, s elmém beteg,

Mondd miért születtem egy helyre veled?

 

Miért érzem, hogy tartozok neked,

Jövőnk miért nem létezhetett,

A múltunk valóban bevégeztetett?

----------------------- 18:42 -----------------------

Fortély..

 

Pulzus a maxon,

S Te levegőt kapkodsz,

Csókol az éjjel,

Gyűrődik a vágy,

A szívedbe hirtelen érzés is száll.

 

Elhagy a láz,

S a puha ágy,

Kihűl a paplan,

Szemedbe,

Sápadt könny csappan.

 

Elér egy kéz,

Magával ragad,

Messzire visz,

Hol még nem járt,

A tavasz.

 

Lelkedben dobban a szíved,

Ahogy összeszorítod ínyed.

Mélyen tép ajkadba egy szemfog,

Mely majd felboncol,

S később eldob.

 

Angyalod, már szürke köd,

S a földön parkol tested,

Levetett ruhák közt,

Porcicával álmodsz,

Eszedben még rózsaköd s mámor csámcsog.

----------------------- 18:13 -----------------------

Gondolat: ..a döntés.

Néha, mielőtt meghoznál egy döntés, mérlegelni kezdesz, néha csak ösztön által vezérelt döntést hozol meg, néha pedig, össze kell szedned minden bátorságod, hogy meghozz egy döntést.

Egy döntést, amely mellett ki kell tartanod, amelyet miután meghoztál, már nem vonhatsz vissza, amellyel talán egy életen át együtt kell majd élned. Lehet, hogy olyan döntést hozol meg, amely által majd másokkal szemben is vállalnod kell a következményeket. Az is megeshet, hogy egy döntéssel megbántasz valakit, valakiket. De az igazság az, hogy akármilyen szörnyen is hangzik, ilyen esetekben önzőnek kell lenned, hiszen saját belátásod szerint kell cselekednek, neked kell élned az életed, amit a választásaid határoznak meg, köveznek ki. Mások persze elítélhetnek ezért, csak ők sosem lesznek a Te helyedben, helyzetedben. Azt, ami benned zajlik, más nem értheti meg, nem úgy, ahogy Te érzed, és sokan nem is akarják megérteni, sőt meg se próbálják. Sokan úgy tesznek, mintha megértenének, vagy tényleg kísérleteznek is, de nekik is megvannak a saját elképzeléseik, így a Tieid háttérbe szorulnak. Egy szó, mint száz, döntéshelyzetben magadra hallgass, még ha bizonytalan is vagy, még ha homlokegyenest is kell menned az ellenszéllel, akkor is, mert bárhogy alakuljon az életed, másokat nem hibáztathatsz érte.

Felnőttél, és ez ezzel jár!

----------------------- 17:39 -----------------------

Harmatlélek..

 

Ott álltam,

Az elmosódott emlékek között,

Mint egy bábu,

Csak egy megbabonázott, megfélemlített rongybaba voltam.

 

Rángatott a sors,

Hol ide, hol oda,

Fojtogatott,

Majd egy napon,

Másként kelt fel a harmat,

Amely a fűszálról leesni készült,

Most nem adta meg magát,

Nem hagyta, hogy elmossák nyomát.

 

Ragaszkodott,

Ott maradt,

Megfagyott.

Jött a tavasz.

 

S Ő még mindig ott volt,

A már halott fűszál szárán pihent meg,

Tökéletesen megőrizve formáját,

És báját,

Nem komolyan véve a világ átkát,

Bizakodón megtagadva, elutasítva az árnyakat,

Csókolva az árva varjakat,

Az elhagyott ajkakat.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás