----------------------- 22:44 -----------------------

Óhajtó..

 

Bárcsak érinthetnélek,

De Nekem azt nem szabad.

Bárcsak csókolhatnám,

Egyszer ajakadat.

 

Bárcsak elmondhatnám,

Mi lényem mélyén él,

Bárcsak tudathatnám,

Hogy Te mennyit is érsz.

 

Bárcsak hallhatnád, hogy lüktet, a lelkem mélyen,

Ha csak egy pillanatra, jelenléted érzem,

Bárcsak láthatnád,

Mi elmémben él,

Szavad ne feledd,

Hisz elüldöztél.

 

Kockáztatva készítem elő vallomásom, itt, Neked,

Kezemben a toll, még ma, még most is meg-megremeg,

Hófehéren fénylő papírra vésem le,

Hogy mi fénylik a szívemben.

----------------------- 23:11 -----------------------

Életről, röviden..

 

Ég felé néz tenyerem,

Mosolyog rá egy madár,

Hupsz! a közepén talált.

 

Meresztem a szemem,

Távolba pilledek,

Szívemen ihletem.

 

Nagy levegő,

Mély ugrás,

Az élet itt,

Csak Ránk vár!

 

Belelopok egy csókot,

Egy pillantást, szócsokrot,

Egy érintést, egy bókot.

 

Lerázom hát a bút,

Mi tövissel régen,

Lelkemen lyukat szúrt.

 

Nagy levegő,

Mély ugrás,

Az élet itt,

Csak Ránk vár!

 

Feledem érzését rossznak,

Javát tárolom, az agyban,

Tanulni az élettől így kell nagyban!

 

Tenyeremen folt pihen meg,

Mit bánom én, madárlátta,

Ahogy nézett az ég felé.

----------------------- 18:27 -----------------------

Szeszély..

 

Az igazat akkor veszed észre,

Ha már hátad mögé repült, kétszer.

 

A szépet, csak akkor becsülöd,

Ha az életedből elszökött.

 

A rút kezed fogja végig,

Míg a bú csókol az égig.

 

Mosolyát gyermeknek,

Szótlanul pillantod.

 

Vonyítását kutyának,

Régóta viszonozod.

 

Madarak szárnyalását láthatod fenn az égen,

Ahogy repülnek, csendesen, úriasan, szépen.

 

Nyugodalom üdvözli éppen most a tested, lelked, elméd,

Ahogy egy harmonika bluesos hangja tár fel egy rejtélyt.

 

A bódító szél szárnyán lovagolva,

Dallama édesen csalogató ma.

 

S megdermed arcodon egy könnycsepp,

Ahogy szád görbül épp egy csöppet.

----------------------- 00:07 -----------------------

Menve/maradni..

 

S habár verejtékező homlokodról,

Jéghideg víz tör a földnek alá,

S talán szívedből is rég kiűztél,

Hogy valahol, valaki jobbra találj.

 

Én itt vagyok, és itt leszek,

Számíthatsz rám,

Majd akármerre is megyek.

 

Láthatatlan könny kelt életre,

Sikoltva tört a földnek alá,

Remélem, hogy már elfeledtél,

S a sarkon valaki jobb várt rád.

 

Én itt vagyok, és itt leszek,

Számíthatsz rám,

Majd akármerre is megyek.

 

Telve napok, múlva hónapok,

Memóriád tán cserben is hagyott,

Eltemetve csendesen, az éjben,

Mi, tán egy nap majd újra éled.

 

Én itt vagyok, és itt leszek,

Számíthatsz rám,

Majd akármerre is megyek.

 

Feledtelek volna,

Bár törölni soha,

Engedtem, hogy menj,

Menj akárhova.

 

Elmentél, s én maradtam,

Számíthatsz rám,

Hisz én maradtam.

 

Párnáim érezhették lelkem súlyát nagyon,

Ahogy orcáim dörzsölték azokat agyon,

S álmomba vonszolt a fájdalom,

Ahogy légzésre volt hajlamom.

 

Elmentél, én maradtam,

Számíthatsz rám,

Hisz én maradtam.

 

Teltek, múltak hónapok, s hirtelen egy napon,

Temetett emlékek ébredtek a börtönük alól,

Felzúgva a mélyből, rikácsoltak rendesen,

Felszakítva a varratokkal összeszőtt sebeket.

 

Elmentél, én maradtam,

Én maradtam.

----------------------- 22:49 -----------------------

Életkedv..

Igyekszik az ember,

Akkor is, ha nem kell.

Szemet huny,

Mert fáradt,

Mert egyebet se olvas,

Mint búsat e világban.

 

Megalszik az ember,

Félig mégis éber.

Szemet huny,

Mert fáradt,

Mert belekeseredett,

A napi rohanásba.

 

Kezében egy családi kép,

Melyen akkor még szeret élt.

Szemet huny,

Mert fáradt,

Mert szíve megadta magát,

Elvesztett az minden csatát.

 

S egy falon egy óriási tükör,

Melyben elhomályosul a jövő.

Szemet huny,

Mert fáradt,

Mert nem lát semmi mást már,

Csak a közelgő árnyat.

 

S lassan hull a kép az ágyról,

Lent, a porban törik össze.

Szemet huny,

Mert fáradt,

Mert az élet meggyötörte,

S az árny már a lelkét ette.

----------------------- 22:57 -----------------------

Testvér..

 

S jóban, rosszban

Hóban, hajat tépő zivatarban,

Szánkón csúszva,

Vagy énekelve,

Harsan fütyülve,

Vagy versenyre kelve (..)

S ott, mindig,

Néha meg-megállva,

Néha csak szimplán egymással ordibálva (..)

De mindig szeretetben,

Örömteli szülői fogadtatásban,

Nevetek, együtt Veled,

Nővérem, te vagy a fél életem.

 

----------------------- 23:55 -----------------------

Roberto Piór bérlet..

 

Szíved, s lelked arannyal fedett,

Ezüsttel kötött,

Kedvességed, teljesen lenyűgözött.

 

Szavaid biztatóak, mint esőtánc,

Az apadó patak felett,

Bárcsak boldog lehetnék veled.

 

S azt hiszem Te túl jónak születtél,

S én, nem érdemellek meg,

Mert hiába próbálok,

Sose javulhatok meg.

Azt hiszem hercegnők várnak Rád,

Romos tornyok között,

Csókodra, mesebeli illusztrációidra.

 

S legyen királyság a Tied,

Legyen a hercegné,

Legyen bármi Tied, mit szívedből szeretnél.

 

Én majd hálaszóval említelek,

Nap, nap után, mindenkinek,

Csak kérlek, könyörgök, bocsáss meg nekem.

 

S azt hiszem, Te túl jónak születtél,

S én, nem érdemelhetlek ilyet,

Mert hiába próbálok,

Én már sosem javulhatok meg.

Azt hiszem gyerekek várnak Rád,

Meleg otthonukban,

Szerető ölelésedre, csendesen kuncogva.

 

S csak kívánok minden jót,

Mindent, Neked mindent,

Mi kívánható.

 

S kérem, hogy csodaszép életed legyen,

Hogy a boldogság veled ébredjen,

S veled feküdjön le, hogy melletted egészség álljon,

S Te legyél a legboldogabb az egész kerek világon!

Kívánok álmokat, s hogy a valóságban,

Kamatoztathasd azokat!

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás