----------------------- 00:13 -----------------------

Lélekméreg..

 

Megbántok mindenkit,

Mint a méreg,

Fogammal beléd döfök,

S Te még mindig nem értesz.

 

Nem bántani születtem,

Nem ezért élek,

De magammal küzdeni,

Igazi méreg.

 

Eltávolodott a világ,

S beteg lelkem karol csak át,

S Te segíteni jöttél,

De én támadásnak vettem, mindent,

 

S Te, Te csak közeledtél.

 

Mikor lehull a lepel,

S ott állsz, mezítelenül,

Álcád a lepellel mozogva,

A mélybe repült.

 

S Te csak ott állsz, magadban, fedetlenül.

 

Leleplezett tested, lelked,

Most vacogni kényszerül,

Minden félelmed napvilágra került,

S Te csak ott állsz, oly, oly egyedül.

 

S nyitott szemmel,

Összeguborodva,

Megbélyegezve,

Még mindig lélegzel, készen a harcra.

----------------------- 23:11 -----------------------

Vándorélet..

Szállni vágytam,

De lezuhantam már rég egy bárba,

S pohár, pohár után,

Nyelem a vodkát, magába, tisztán.

 

Marja a torkom,

Ahogy az igazság a szívem,

Szememben égő tűzkarika,

Arcommal sincs rendbe minden.

 

Jéghideg a testem,

Nem fűti már a szerelem,

Rád vágytam csak,

De te hűtlen voltál szívemhez.

 

Messze a megbocsátás pillanata,

Képtelenné tett a sors,

Hova vágytam sosem mehettem,

Így a bárpultnál teleltem.

 

Beköszöntött a tavasz,

S daloltak a fák,

Az én lelkemben még

Mindig szívszaggató zene járt.

 

Egy madár fészkelt rám,

S észre se vettem,

Mert elittam mindenem

És hontalan lettem.

 

A legrosszabb mire vágytam,

Feladtam mindent,

Egy ok tartott életben,

Amiben mindig is hittem.

 

Két napra rá,

Egy koldus borral kínált,

Adtam neki pár forintot,

S azonnal tovább is állt.

 

Harmadnapra, talpra álltam,

Kezeimbe vettem a madárkát, bátran,

S ahogy repült, repültem én is,

Szabad voltam, s leszek én mindig is.

----------------------- 01:16 -----------------------

Gyom, ami nyom..

 

 

Kiürült a szívem,

S most olyan, mint egy árok.

Csak gaz nő benne,

Semmi álom.

 

S hiába süt a Nap,

Már nem olyan, mint régen,

Melegségét,

Mióta elmentél nem is érzem.

 

Bánatos a lelkem,

Halkan, de (..)

Folyton zokog, érzem.

Szememben az örömkönnyek hazudják, hogy élek.

 

Nem is olyan rég,

Még volt egy álmom,

De ellopták tőlem,

S azóta semmire se vágyom.

 

S most elért a fájdalom,

A bú már régóta nem köszön.

A fejemen is pöröghetnék,

De az öröm is csak rám kacsint és rötyög.

 

S most élni, élni kell tovább,

Hinni és remélni, hogy jön majd egy jobb időszak is talán.

----------------------- 01:07 -----------------------

Az Alkotó megpihen..

http://www.youtube.com/watch?v=vs6392ms-mY&feature=related


Jókedv árasztja el a völgyet,

Melybe ma születni jöttem.

Halkból most mozgalmas zsongás lett,

Ritmusba énekelnek a fák,

A madarak lába oly egyszerre jár.

Felhők közül a Nap is kitalál,

Mint fejtörőt az ősapám.


Kézről-kézre járok,

Levegőt csak kapkodva találok,

Szememre nem jő most az álom.


Hangosan kiabálok,

S nem vagyok egyedül.

Mindenki egy ütemben csendül,

Mozognak a testek,

Repülnek a lelkek.

Az örökzöldbe,

A természet ölelésébe.


A rovarok zümmögve adják az alapot,

S a természet ismét fenséges,

Minden embernek,

Ki benne élni képes.

Békét hozott a mai nap,

S végre mindenki ünnepel!

A természet ma csodájára jár,

S a világ ma nem ismer határt.

----------------------- 23:24 -----------------------

Kifacsart facsavar..

Zord világban,

Meleg szavak között élek.

Hideg ölelésben,

Elveszik a jóságos lélek.


Messze nézek,

Sóvárgást látok.

Mond tényleg Te szülted e világot?

 

Megfagyok az ismeretlen elmék között,

S kik nem ismernek engem,

S mégis elítélnek,

Mond miért ilyen csalóak az emberek?


S én tisztelettel tűrtem,

Minden apró szúrást,

Amíg el nem véreztem.

 

S most már annyira fáj,

Hogy tűrni sem bírom tovább.

Megtiport lelkem,

Most harcba száll.

----------------------- 22:32 -----------------------

Pam pam pa pa pam..

http://www.youtube.com/watch?v=shzJafxvaq4&feature=related

Ütem, ütem után,

Lépés, lépés után.

Halkan, csendben

Ütem, lépés váltja egymást.

 

Szemek mozogva keringenek,

Lábak, kezek csak legyintenek.

 

Ütemre húz,

Ütemre üt,

Kezemre lép,

Lábamra ül.

 

Szemek mozogva keringenek,

Lábak, kezek csak legyintenek.

 

Ütemre csendül

A vén bendzsó,

Kezemre csap

A dobos fickó.

 

Szemek mozogva, keringve,

Kezek lábakkal taposva.

 

Ütemre nyitom a szemem,

Téged kereslek,

Te táncolsz a végtelenbe,

Én meg eszeveszettül követlek.

 

Szemek találkoznak ütemre pontosan,

Kezek, lábak táncba olvadva egységben mozognak.

 

Ütem, ütemmel

A végtelenbe száll.

Ahogyan mi is

Csak repülünk tovább.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás