----------------------- 13:20 -----------------------

Búcsúzva az évtől..

 

Vége az évnek,

Felcsapódik a könyv,

Egy fejezet véget ért,

Egy pedig épp Rád köszönt.

 

Elmúltak a hónapok,

Bolyongtak az órák,

Levelek hullottak az ágakról,

Széllel szálltak a nóták.

 

Fütyülve kelt fel a Nap,

Álmosan őrizte nyáját a Hold,

Két kis lurkó nevetve kukucskált ki,

A meleg, hófehér paplan alól.

 

Madarak fészküket építették ágak ezreire,

Szitáló hóban kereste élelmét, a széncinege,

Farkas vonyított az éjszakába,

Míg a Nap felkelt Floridában.

 

Nevetve bicikliztek az ifjak,

A strandra siettek,

Közben egy fiú vallomása,

Egy lány szívét törte össze.

 

Ünnepeltek barátok, kollégák,

Sírtak gyerekek, anyukák,

Előléptetések, diploma,

Keresztelő, temető, szülőszoba.

 

Teltek az órák, s múltak a percek,

Szerelmek jöttek, éjszakákkal mentek,

Ragyogó éjszakák, komor reggelek,

Mi lenne velem, mondjátok, nélkületek?

 

Búcsúzva az évtől,

Kívánok most minden jót,

Köszöntve lelkesen mi előttem áll,

És csókkal feledni a mulandót.

----------------------- 20:25 -----------------------

Te/rápia..

 

Milyen érdekes, hogy a lélek törött darabjai újra összeállnak,

Hogy a szív fájdalmai az idővel, mintha eltompulnának.

 

Milyen érdekes, hogy Rád gondolok,

Miközben lelked egyszerűen szertefoszlott.

Nem vagy már velem, e világon nem,

S mégis mintha érezném jelenléted,

S néha megérint a végtelen.

 

Milyen érdekes, ahogy a hideg fut végig testemen,

De mikor eszembe jutsz, forróság ölel át hirtelen.

 

S most is csak Te vagy nekem,

Ki nem létezel már,

Csak szívem zárt zugában,

Vár egy táj, annak ajtaján,

A Te neved áll.

 

S érdekesen fordul a zárban a kulcs,

Rámozdul a kilincs, elmémre ezer emlék zúdul.

 

S elmúlt a pillanat,

A szemembe könny szaladt,

Szívem, mint egy kődarab,

Szárazabb, mint  egyszer volt,

Vagy, mint valaha.

 

S elhalkul a táj, halkan ketyeg az óra,

Kint süvít a szél, bent, a bú nagyot sóhajt.

 

 

Milyen érdekes, hogy a lélek törött darabjai újra összeállnak,

Hogy a szív fájdalmai az idővel, mintha eltompulnának.

----------------------- 14:33 -----------------------

Sebhelyforradás..

 

Összetépett képek közt fekszem most az ágyon,

Szemeimből könny cikázik végig az orcámon.

S mégis hiába a rombolás,

Elmémben minden kép újra összeáll.

Szívem hiába kiállt,

Hangja csak a mélybe száll.

Lelkem elhagyott,

Nélküled, csak fél ember vagyok.

Feladni mindent a szerelemért,

S én ezt tettem,

Odavetettem magam a hiénák elé,

Kik éles fogaikkal, ahol épp értek,

Ott martak belém (..)

S te csak csendesen, nyugodtan nézted végig,

Ahogy én sikolyok között haldoklom.

S én még azt hittem szeretsz,

S hogy melletted örökre boldogan élhetek.

Szertefoszlott álmok,

Elásott remények,

Ezek maradtak utánad,

Remélem, Neked megérte.

Pusztító tűz lobog lelkem helyén,

A düh keríti hatalmába elmém.

Elkenődött rúzs, szétfolyt smink,

S hajamban már egy göndör tincs sincs.

Magam vagyok, ott ahol hagytál,

De ne is csodálkozz, ha nem várok majd Rád.

Erősebb leszek, mint azt Te valaha is gondolnád.

Elmentél, itt hagytál,

Feledj el, kérlek,

Ne is gondolj rám!

----------------------- 12:14 -----------------------

Ünnep..

 

Ködös rengetegben egy eltévedt szó kering.

Fagyos testemen a likőr folyik át,

Ti tehettek róla, hisz oly jó itt a társaság.

 

Megdermedt a hajnal, s most színekben fürdik a világ.

Lelkem törött darabjaira,

A semmiből, egy gyógyító szó talált.

 

Összeolvad a világ, a sötét, s a fényes,

Együtt fürdik jó és rossz,

Csak még néhány nap, de élvezd!

 

Kezedben legyen pán, síp, dob, s hegedű,

Hagyd szívednek, hogy megszólaltassa,

Mi tombol ott benned, legbelül.

 

Legyen e néhány nap, oly szelíd és suta,

Hogy sose felejtsd el,

Lelked mélyén ki vagy!

 

S most hangozzék az ének,

Induljon a tánc,

Koccints a barátaiddal, csak rád várnak már!

 

Mosolyt követ egy újabb kacaj,

Így csal az ünnep az orcákra piros pírt,

Mit angyal csókol, miközben fütyülve ír.


S a család ölelve fogad,

Nincs más most,

Mint a béke szülte jó hangulat.

----------------------- 21:20 -----------------------

Egy kis csoda..

Messze fátyolból font felhők hada,

Hófehér kristály szitál belőlük.

 

Az ablakra jégvirág olvadt,

A lakatlan szoba zárt ajtaja mögött.

 

Fagyos levegő él azon falak között,

Hova egyszer a gyűlölet beköltözött.

 

S most mégis, mintha fény pislákolna,

S most mégis, mintha csoda illat szállna onnan,

S most, talán most nyílt meg ez a szoba.

 

Messze fátyolból font felhők hada,

Hófehér kristály szitál belőlük.

 

Az ablakban gyertya lángja fénylik,

A zárban a remény kulcsa vesz fordulatot.

 

Árad be a forróság, fénnyel telik meg a szoba,

Nem is tudom, talán egy újabb karácsonyi csoda.

----------------------- 22:30 -----------------------

Szösszenet..

 

Menten mentem a végtelen felé,

Robogtam, csak Veled,

Míg kezed elért.

 

S most itt vagyunk,

Egymás ölében álmodunk,

Te és Én.

 

Éber lelkek, kik közelednek a Menny felé,

Nézz csak rám, s láss ezer mosolyt,

Mi csak érted, csak Neked él.

 

S most zuhanunk, együtt, a föld felé,

De nem érdekel ez sem,

Hisz kezünk még összeér.

 

Két nyom a porban,

Ezek lettünk hát,

Nem bánom, élveztem veled, mindenegyes pillanatát.

----------------------- 22:02 -----------------------

Hadban..

 

Kezemben egy pergamen,

Szívemen egy lábnyom.

 

Átgázolhatsz rajtam, újra,

Ma már azt sem bánom.

 

Szememben cikázó fények,

Lelkem, a dühé lett már régen.

 

S törött szilánkok között járok,

Véres lábamon, csak sár s gyom.

 

Fagyos éjben, meztelen állok, egy erdő közepén,

Az égre tekintve vonyítok, mint megsebzett vad,

Ki fájdalma ellenére tovább él.

 

Megered az eső, s ahogy földre ér, már jég,

Verj, csak verj Istenem, így erősödöm meg én.

 

Harcosként állok, előtted, s most csupaszon,

Te vagy az egyetlen, ki megismerheti majd elmém, nyugalom.

 

S addig is, míg várni kell, hogy eljöjjön ideje, a jónak,

Üss, vágj, rúgj, harapj, s mindezt újra és újra,

Míg nem hallgatok az intő szóra!

----------------------- 21:09 -----------------------

A változás szele..

Hátrahagyott lábnyomok,

Telt könnyekkel sújtott hónapok,

Ne aggódj, még élek,

Még életben vagyok.

 

Fagyos szelek járnak,

A hóban fekszik Isten kóbor kutyája,

Leereszkedve mellé, látom lába sánta,

De szeméből még mindig csak szeretet árad.

 

Az utcát járva dúdolok,

Egy rég nem hallott dallamot,

Emlékek törnek elő,

Egy pincéből, szívem sötét, zárt rejtekéből.

 

S habár sötétség, és bánat vesz körül,

Melegség fut át testemen,

A változás szele közeleg,

A messziben a szomorúfűz már bele is remegett.

----------------------- 21:03 -----------------------

Megtorzult utópia..

Havas tájon gázolok át,

Sarkamban jár még, az ősz is,talán.

Gondok hajtanak tova,

Nézzetek, csak ne rám, de bárhova.

 

S most hasító fájdalom járja fejem át,

Küzdök, csak küzdök, nap, nap után.

 

Messze a csillogó csillagok hada,

S most mosolyog a Hold is,

Tudnám csak, hogy kire vágyom,

S hogy egyszer majd megtalálom.

 

S hol volt, s hol nem,

Vándor nyoma mosta tova,

Kiszáradt patakban,

Nem úszhat többé moha.

 

S bátor halász indul útnak,

Kezében egy fekete, halotti urna.

 

Fagyos levegőt hűt meg az álom,

Köd kúszik a mélybe,

A sötétben egy lábnyom,

Halk sikoly fut át a kihalt, megüresedett, néma tájon.

----------------------- 15:25 -----------------------

Ébred a tél..

Álomban a város,

Köd ereszkedik meg a tájon.

S mindeközben, fohászkodva,

Jobb időkre vágyom.

 

Sötétbe burkolózik az ember,

Azt hiszi, jobb, ha Ő már nem mer.

 

Leveti fénylő blúzát,

Felhúzza az árnnyal sújtott gúnyát.

 

Levegőben alszik meg a légy,

Egy percnél tovább, ma már az sem él.

 

Csőrébe repül végül egy sikló madárnak,

Mi reá, a halott diófa ágára száll ma.

 

Megbújik a hóban a nyúl,

A róka lassan utána nyúl.

 

A távolba hegedű zúg,

Messzire viszi hírét a bú.

 

Lassan zümmög az idő,

Gyorsan pereg az óra,

Várok, csak várok,

Valami bíztató szóra.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás