----------------------- 22:10 -----------------------

..be.vallatás (..)

 

Az érzések száraz mocsarán gázol át a felismerés (..)

(..) a félelem tükörrel vág arcon,

Hogy lásd, hogy nézd (..) !

Ismerd csak fel, hogy kiből, mivé lettél!

 

- Ezt akartad?

Beismered tán (..)

(..) valaha?

 

- Csak ez kellett, (..)

Igaz?

(..) a bálvány, a táncház,

(..) a tisztelet, meg nuku,

Kik egykoron szerettek, s felnéztek Rád,

Megvetnek, mert rossz orcádra változtál át.

 

- Emlékszel még (..) azok az álmok (..)

Te leszel, majd ki segít megváltani a világot?

Te leszel, kinek szíve tiszta marad, s erkölcsök vezérlik majd útján, szüntelen?

Emlékszel még, hogy segíted majd, ki nincstelen?

Emlékszel, mily szavakkal zengted, hogy ki leszel majd?

 

- No, most tekints a tükörbe!

Ó, Ne! (..) hát nem darabjaira törted?

- Nem tetszett, mit mutatott?, Nem tetszett, mit láttál?

Az egereket, már kár, hiába is itatnád!

Felismerted benne magad, vagy, hogy évekkel ezelőtt, előtte pont így álltál?

Látod!, önmagad kérdőjelezed meg (..) hát kellett ez neked?

 

Ragaszd össze, s darabjaiként lelked összezúzott morzsái is illeszkedni fognak!

- Szépen lassan, csak el ne rontsd, NA!

Összeállt a kép?

Tudod, miről írok?

 

Lehet kis lépés, mi majd naggyá lesz,

Ne félj álmodni!

Mert az álom azzá tesz, (..) az álom bátorrá tesz, csak legyen igazi, mi  szívből fakad, mi a lelkeden át tör ki belőled, és tudni fogod, ismerni fogod (..)

Kivé lenni óhajtasz, kivé lenni vágysz (..)

Csak merj álmodni, s ha elbuksz is, emelt fejjel!,  csak menj tovább!

(..) mint lágy tavaszi szellő, ahogy hirtelen köszönt be egy érintetlen ősz itatta délutánon, úgy kapsz majd a semmiből, támaszt, mi bajon, bún át lendületet adhat (..)!

----------------------- 20:58 -----------------------

Rém.álom..

Mélyen szőtte fonalát az álom,

Remény tüze égett bennem,

Sajnos most már bánom.

 

Szél zörgette ágak között,

Fagy lerágta ágak fölött,

Térdepelve, szemeimbe könny szökött.

 

S csalódás hizlalta lelkem,

Mely darabjaira törten feküdt,

Feküdt, szilánkosan az éj itatta mezőn.

 

Nem tudtam hinni semmiben,

Nem tudtam bízni senkiben,

Magam voltam, mint a párját vesztett madár,

S így éltem, egy életen át.

----------------------- 21:30 -----------------------

Az angyalok itala..

 

Drága nedűvel itatott kehely,

Mely kezeim közt lassan melegszik fel,

Mint a földre frissen hullott hópehely.

 

S most ujjammal haloványan érintem kehelyben az italt,

Felhevítve vele ujjbegyem felszínét,

Mely, azóta már ajkaimon tüzesen ég.

 

S hagyom, hogy az-az egyetlen, kis összezsugorodott csepp,

Mely talán minden szenvedésnek majd véget vet,

Most ajkamat érintse meg.

 

S közben nyelvem hegyével ízlelem meg az angyalok italát,

Feledve a bút, s köszöntve az angyalok hadát,

Velük kelek táncra én, velük kacagok, angyalok vezessetek, s merre mentek, én is arra suhanok!

 

S kacagva szállnak, ahogyan a könnyű pehely,

Feledvén, mi szívük nyomasztja,

Az égre, egyre csak fel és fel, a Mennybe jutnak így el.

 

S közben dúdolnak, s énekkel zengik be az éjszakát,

Élvezve az angyalok szent italát,

Mellyel fagyos estéken, lelkeiket melegítik át.

 

S feledén a holnapot,

Miképpen a mát,

Hisz egyikük sem csókolta elhunyt társuk homlokát.

----------------------- 23:50 -----------------------

Komor percek halmaza..

 

Napjában nevetett többször is, s mégis oly hamisan hatott, mikor mosolya egy álarcot mutatott.

Unott volt, hol társasága vígan öntött fel a garatra,

Magányos, miközben körtánc fogadta.

 

Szomorú, ha belegondolt,

Hogy a szél fútta út porában, van, ki boldogan tapicskol.

Szomorú, ha látta, hogy valakit rág a bú,

Hogy fájdalmas szenvedés, mi e világon lángot gyújt.

 

Napjában nevetett többször is, s mégis most oly komoly,

Nincs, ki hallja, ha az éjszakába felsikolt,

Nincs, ki biztonságban, lelkébe hatol.

 

Zaklatott lélek játszik színházi jelenetet,

Minden nap, ha hallod, hogy veled nevet.

S lidérces árnyak köszöntik éjszaka,

Elkísértik, míg a hajnal nem hasad.

 

Napjában nevetett többször is, s most mégis oly bánatos,

Talán lesz, ki segíthet felolvasztani neki,

Az évek óta hordott ólomanyagot.

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás