----------------------- 20:29 -----------------------

Sikeres, Boldog Új esztendőt Kívánok!

Lemosni a múló év piszkos sminkjét, mit ránk aggattak a problémák, az a mi dolgunk most,

S hinni abban, hogy a jövendő ennél sokkal jobbat hoz!

 

----------------------- 14:35 -----------------------

Séta az éjszakával..

Az éjszaka, csendes magányában várt rám. Én voltam és Ő (..) most csak Ő volt a társam, egy teljesen új kirándulásban. Elveszett lelkek, kik egymásra találtak. Sétáltam csak, céltalan (..) kerestem utam, helyem e világban. Ahogy haladtam a park fele, megláttam egy kutyát (..), azt hiszem hasonlított rám. Magára maradt, egyedül bóklászott, talán félt is tőlem, de láttam, hogy valahova tartozott, a nyakán egy bőr nyakörv volt.

(..)

Mentem tovább, és ahogy az üres parkon vágtam át, megláttam a szobrot, mi magányosan állt helyén, hol talán már évek óta várt valakire, valakire, aki megcsodálja majd. (..) Csak mentem tovább, vissza-visszapillantottam.(..) Lekanyarodtam az egyik saroknál, újabb szobrokat láttam, emberek nagyon az utcákon nem is jártak. A szobrok, a szobrok is csak kijelölt helyükön vártak, vártak már évek óta valakire, aki észreveszi őket, és más szemmel néz rájuk.

(..)

Csak haladtam tovább, elhagytam a kápolnát is már, s felnéztem az égre, melyet most füst hálózott be (..), az órámra is vetettem egy pillantást, közeledtünk az éjfélhez. Ahogy mentem tovább, szemem észrevett egy ragyogást, a víztorony volt, most, mint egy földönkívüli tárgy, kiemelkedett a közegből. Elvarázsolt, percekig néztem (..), s közben azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy ezt valaki nem látja szépnek. Mentem csak tovább, egyenesen, s hol kanyarogtam, s hol felsóhajtottam (..), hol csak mélyen a szívembe néztem. Csak hallgattam a zenét, néztem a házakat, egy-két embert, aki véletlen az úton elhaladt.

(..) Más városrészbe értem, a két templom közelébe. Átmentem a másik oldalra, mert egy részeg ember ült egy padon, s nem akartam bonyodalmakat. Elértem az egyik templomot, fényjátékot láttam idős falain (..) megálltam és megcsodáltam, majd tovább mentem. Elértem a másik templomot is, a sötétben várt rám, hogy egy pillantást vessek rá.  (..) Majd tovább mentem, kisutcákra kanyarodtam, csak mentem, s mentem. Elveszett voltam, majd kitértem egy főútra, hol ismét az elszökött kutyába botlottam. Együtt sétáltunk egy darabig, ő is és én is (..) kerestünk valamit.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy hazaértem.  Tanulságos utam volt, mert rájöttem, hogy az ember bárhol lehet elveszett (..) bárhol. S ahogy a szobrok várnak (..) most úgy várok én is (..) valamire, valami másra, valami újra, vagy valami hatásra.

----------------------- 13:48 -----------------------

Csók és viszlát édes..

Elhagyott az értelem,

Én voltam csak meg az éterem,

Enyém most mindenem!

Állíts meg, édesem,

Próbálkozni szabad,

Csak ne törj össze,

Ha nem fog rajtam szavad.

Most jöhetsz felém,

Fegyverrel, vagy csókkal,

Egy a lényeg drágám,

Én már eleget csalódtam.

De édesen súgom majd füledbe,

Mit hallani szeretnél,

Hogy tudd, ha majd felnősz,

Kinek a lelkét szeretnéd.

Nem kell, hogy fájjon,

Csak menj tovább,

Engedd, hogy éljek,

Nélküled, kis komám.

S majd, ha eljön az óra,

Mikor megbánod bűnöd,

S letekintesz rám,

Jusson eszedbe,

Én szóltam, s kértelek, hogy ne csináld.

Csók és ölelés,

Nálam már sose vár.

Nincs más, mit mondhatnék,

Csak  egy utolsó, Viszlát!

 

Viszlát, Édes!

----------------------- 23:31 -----------------------

Az éjszaka..

Az éjszaka, mi elhozza az erőt,

Mi felszabadít, mi harcra hív,

Feszültségig fokozódnak az érzelmek.

 

Az éjszaka beterít,

Magával ragad,

S nem ringat tovább.

 

Tanulságot szül,

Messzire repít,

Elhiszed, hogy mi a fejedben él, most valós kép.

 

Felkarol, majd lassan leenged,

Ez az éjszaka,

Szebb, mint a reggel.

 

Láttalak zuhanni,

Reggel a nap fénye csillant meg rajtad,

Felemelt, majd elengedte kezed, hagyott zuhanni.

 

Arccal a földre, így láttalak leesni,

Talpra kellett állnod,

Mert jöttek a harckocsik, s megszűnt az álom.

 

Éjjel rád találtam,

Kezem nyújtottam feléd,

De nappal mérgezett lelked, támadásra kélt.

 

Nem hagyhattalak ott,

Dulakodni kezdtünk,

Egy ütéssel később mindketten a földön feküdtünk.

 

Órák teltek el,

És én semmit sem láttam,

Majd fölém hajoltál, segítettél nekem.

 

Felültettél,

Átöleltél,

És köszönetet mondtál, mindazért, amit tettem.

 

Együtt merültünk az éjszakába,

S jött a hajnal, mint minden nap,

De tudtam, ha zuhannék, Te majd elkapsz.

----------------------- 14:46 -----------------------

Boldog, Békés Karácsonyt Kívánok!

S eljött a nap, amire egy éve vártunk,

Ma leporoljuk a régi CD-ket,

És egy kicsit magunkba szállunk.

Körül vesz bennünket,

Az ünnep fénye,

Mégis már rég nem ugyanazt érzem.

 

Forró étel, habos dallamok,

A házban fenyőillat,

S boldogság az arcokon.

Körül vesz bennünket,

Az ünnep fénye,

Remélem, hamarosan ugyanazt érzem.

 

Szóljon hangosan az ének,

Táncoljunk együtt a fényben,

Tegyük fel a csúcsdíszt a fára,

Teljesüljön ma mindenki álma!

Szeretetben érjen az ünnep titeket,

Nyissátok ki jól fületek,

Figyeljetek a megbúvó jóra,

Az örök és elengedhetetlen szóra,

Mondjátok el mindenkinek,

Hogy mennyire szeretitek!


Boldog, békés karácsonyt kívánok Mindenkinek!!!

----------------------- 23:24 -----------------------

Sebek. világában..

Bámult a kapott ékszerre.. levélben küldték neki.. Hirtelen millió emlék lobbant lángra elméjében. Nem tudott mit tenni, kapkodta a levegőt, fojtogatta a tehetetlenség, eközben könnycseppek folytak az arcáról és a gravitáció lassítva húztak őket a földre. Kiáltani szeretett volna, de nem jött hang a torkából, megnémult. Elsötétedett a világ előtte, a földre vetette a sors. Fehér, csipkés ruháján, most mocskos folt pihent. Felállt volna de nem tudott, nem érezett semmit, semmit… Minden elcsendesedve.. várt egy reakcióra, de csak könnyek hada szökött a földre, elmosta a friss sminket és befeketítette az édes arcot.. nem csak a smink mosódott el, hanem minden.. egyszerre szűnt meg az idő, a levegő, a tér.. minden.. egyszerre szűnt meg a szívdobbanásával. Sokkot kapott, soha többé nem érezte, hogy élne..

A hír, mely a levélben állt, szíven szúrta, mintha egy óriás kézen fogta volna, de a magasban megfeledkezett róla és elengedte kezét és, mintha csak hagyta volna zuhanni.. zuhanni.. ki tudja hová.. ki tudja meddig..

Egyetlene egy tárgy maradt hátra egy emberéletből.., amit még Ő adott neki, mielőtt kezdetét vette a háború.

----------------------- 22:23 -----------------------

Fuss.. Önmagadért!

A felismerés, hogy a félelmei győzték le.., hogy minden akadályt átélt eddig.. s hogy még sincs senki, aki igazán ismerné.. megrémítette..

El akart futni, nekilódult, messzebbre jutott, mint máskor, de egy idő után lassult és csak lassult.., majd megállt.., levegőért kapkodott.. nem haldoklott, mégis látta élete fontos pillanatait, döntései súlyát, a barátai számát, a családja gondoskodását.., de Ő csak tovább akart futni, élni akart, de úgy érezte megfullad, mintha egy jeges vízbe dobták volna a folyó felett elhúzódó hídról.. Nem kapott levegőt továbbra sem.., hevesen vert a szíve, arcáról folyt a könnye, gyöngyözött homloka, habár kint mínuszok hada..

Rájött valamire.., ráismert magára.., tudta a szíve, hogy mit szeretett volna mindig is csinálni, és hogy ki szeretett volna lenni, de ennek ő mindig az ellenkezőjét tette, így napról-napra gyűltek a poharában a cseppek. És most, most megtelt a pohár.. és két lábra állt, magáért futott, nem másért, nem akart már megfelelni másnak, mint saját magának, nem gyávaságában futott, hanem bátorságában.., mintha összefutott volna, a múltja, jelene és a képzelt jövőbeli énje…

Megfordult és csak pörgött, pörgött addig, míg el nem ájult, mert a felismerés édes mámorba döntötte.. Szabadulni többé sose tudott volna.., rajta állt, hogy használja majd fel ezen információkat.., hagyja menni.. és talán majd megbánja, vagy él vele és naggyá lesz..

----------------------- 18:03 -----------------------

A táncba mállva, szívem zárva..

Édes rumba tánccal jött a forró nyár,

Tüzes tangóba torkollottak az éjszakák,

Lecsendesült minden, mikor beköszöntött az ősz.

Vártam a telet, hogy a kandalló előtt elolvadhassak..

Elolvadhassak a kiválasztottam ölében.

Nem értettem mi történt, mikor ellökött magától,

S folyton csak engem vádolt..

Nem értettem miért nem szerette a havat, mikor az égből a földre hullt,

Nem értettem, mit csináltam rosszul..

És most itt állok, kérdések hadával szemben,

És az egyetlen, aki a válaszokat tudja,

Már csak egy halvány lábnyomot, ha mutat.

Úgy táncolnék vele, hogy a testünk egy tűzben égjen el,

Megölelném, de érzem a vesztem..

Csak hagyom menni, hisz engem okol,

Egy csalfa csók se volt, mégis engem okol..

Csak hagyom menni, és látom a frissen hullott hóban,

a lábnyomait, a kiválasztottamnak..

Egy perc és már csak egy árnyékot látok magam előtt,

Egyedül, a hóesésben, várok..

Halkan, csendesen.. várok, pedig a szívem ütemre ver,

a fülem hallja a dobot, a ritmust, a zenét,

De az eszem.. az eszem megállt parancsol..

Követem hát parancsát..

Hisz ő ellökött és itt hagyott.., így ért véget ez a tánc.

----------------------- 22:28 -----------------------

Élvezd..

Nyisd ki a szemed, és lásd meg,

Lásd meg az ezernyi csodát, melyet a világ eléd tár,

Tárd ki a kezed és fogadd be,

Fogadj be mindent, mit szíved-lelked enged!

 

Menj ki a rétre,

Futkoss a télies szélben,

Járj örömtáncot,

Ne engedd, hogy a hideg kirázzon!

 

Élvezd, hogyha a szemedbe süt a nap,

Élvezd, ha fúj a szél,

Mosolyogj az esőben,

És örülj, hogy élsz!

 

Lépj ki a hóra,

Gyúrj hógolyót,

Emlékezz a gyerekkorodra,

És szenvedélyesen csókolózz!

----------------------- 13:55 -----------------------

Gyermekszívem visszavágyik..

Ha már nem hiszel a mesék beteljesülésében, nos, azt hiszem.. akkor nőttél fel...

Emlékszem kiskoromban minden meseszerű volt.. majd ahogy nőttem úgy nőtte be a világ az én világom, most csak azt kívánom, hogy egy kicsit mindkettőben élhessek..

Belenézek egy kisgyerek mosoly ittas szemébe és rádöbbenek, hogy nekem már nincs ilyen szemem.. néha-néha felcsillan bennem is az kis csintalan gyerek, aki voltam.. és ezért, ezekért a pillanatokért érdemes élni.. Egyik pillanatról a másikra "felnövünk", de olykor-olykor újra kisgyerekek lehetünk. A szüleink karjaiban újra éled a gyermekkorunk színes és boldog világa. Testvérünk cinkos mosolyában gyerekkorunk összes elkövetett csacsisága..

Azt kívánom, hogy legyen mindenki egy kicsit még gyerek és ragyogjuk be a világot!

----------------------- 13:45 -----------------------

Boldog Miklóst kívánok Mindenkinek! :)

Milyen könnyen lehet örömöt okozni az embereknek, megsimogatni a lelküket kicsit.

Egy pillanatra, egy napra, egy hétre akár, elfeledtetni velük, hogy milyen a világ valójában. Egy álomvilágot ajándékozni a szeretteinknek, amely elfedi a néhai keserű valóságot és mosolyt csal a fáradt arcokra.

Boldogsággal tölteni ki az űrt a szívükben..


----------------------- 19:26 -----------------------

A szerelem tánca..

Néha túl súlyosak a szavak,

És elvesznek a tettek,

S búskomoran tekintünk a végtelenbe.

 

Néha elveszek én is,

Ilyenkor ne keressen senki,

Ilyenkor igazán nincs is senkim.

 

Talán egy napon,

Valaki rám talál,

Kezet nyújt, s majd a karjaiba zár.

 

Nem keresek senkit,

Várok egy idegent,

Ki ha akar, táncolhat majd a szívemen.

----------------------- 20:24 -----------------------

"Csoda ország"

Milyen érdekes, hogy az életben nem keresel bizonyos dolgokat, azok valahogy mégis eljutnak hozzád, rád bukkannak.., és néha megváltoztatják ez egész életed, a hozzáállásod a világhoz.., az elképzeléseid.., mindent.. Milyen érdekes.. csak úgy jönnek és hatással vannak rád, egyszerűen magukkal sodornak.

De ez egy jó dolog, sose bánd!

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás