----------------------- 22:02 -----------------------

Az légy, aki vagy!

Olyan jó lenne, ha sár helyett hó lenne,

Ha rossz helyett csak jó lenne..

 

Barátaim ölében, csendesen megpihen a lelkem,

Nincs másom most, mint örömöm ebben,

Kérlek, ne vedd el Tőlem,

Nincs másom, mint boldogságom..

 

Szeretem a családom,

A kis "lakásom",

A csaholó kutyát,

Ki ha duzzog is elneveti magát.

 

Nővérem mosolyát, mikor a barátja nevet rá,

Édesanyám, ki sosem mérges igazán rám,

Édesapám, ki mindig szívem tartaná,

S mindenkit, ki a szívemhez közel áll.

 

Van egy álmom, illetve száz is,

Van pár tervem, mely talán még racionális,

Vannak vágyaim, mint mindenki másnak,

Tört össze a szívem, de mégis felálltam.

 

Vannak, kik csak nevetnek rajtam,

Vannak, kik komolyan vesznek, ha akarnak,

Vannak, kik nem látnak másnak, csak egy egyszerű lánynak,

És vannak, akik egy jó barátnak.

 

Élhetek bárhol, még vagyok, aki vagyok,

Tehetek bármit, még nem magam elől futok,

Tükörbe is nézhetek, mert igazat mondok,

Hiszek még a csodákban, és a fáról hulló levelek szavában.

----------------------- 21:12 -----------------------

Ködös percek homálya..

Vannak napok, amikor az általunk elképzelt életútra fagyos köd száll.., és ilyenkor nem látjuk tisztán vagy egyáltalán nem is látjuk a jövőnket, az álmainkat.. Valójában ilyen esetekben is ott van minden, amit szeretnénk, még ha nem is érezzük. Van, hogy a szívünk meghajol az eszünk előtt és fordítva. Ha félsz, hogy rossz úton haladsz, csak nézz erősen előre.., és lásd magad, ahogy azzá válsz, aki majd lenni szeretnél..!

Egy kis idő után megnyugszik a lelked és a köd is felszáll, ne félj semmit, csak remélj!

----------------------- 22:41 -----------------------

Szerettelek, de ennek már vége..

Nem kell, hogy megérts!

Csak fogadd el döntésem!

Nem kell, hogy letérj az útról,

Csakhogy ne veszíts el.

Nem ígértem semmit,

Azt sem, hogy várok rád.

Hányszor mondtam ezt:

„Lehet, hogy elmegyek majd,

És többé sose látsz.” ?

Nem kértem tőled,

Hogy légy az enyém,

Nem kértem azt sem,

Hogy szeress belém.

Taszítottalak,

S mégis ez vonzott felém.

Sosem mondtam, hogy

Mindez tartson örökké.

Én a mában élek,

A ma percének élek,

Ebben hiszek,

Hisz ez az élet.

S mikor a madarak szállnak,

Jusson eszedbe,

Így repülnek a percek, az órák

A végtelen csendbe.

Felejts el édesen,

S ha rémálom ébreszt,

Ne keresd kezem,

Mert már nem leszek veled.

Ébredj fel,

Hisz te is érzed rég,

Hogy a mi szerelmünk,

Már csak fájdalom és veszteség.

Nem akarom, hogy fájjon,

Hogy szenvedj miattunk,

Hogy felesleges köröket fussunk,

És mindig csak harcoljunk.

Elmúlt minden érzés, (és ezt te is érzed már)

Mit valaha keltettél bennem,

Azt hiszem nincs mit mondanom,

Hagynod kell, hogy menjek.

Nem kérem, hogy legyünk barátok,

Az önző lenne tőlem,

Csak kimegyek az ajtón,

És őszintén bocsánatot kérek.

Egy napon majd talán megértesz,

Most gyűlölhetsz érte,

Talán megbocsátod majd,

Hogy nélküled éltem.

----------------------- 23:38 -----------------------

Egy tökéletesen végrehajtott "fejlövés"..., legalábbis az újságok ezt írták...

Egy tökéletesen végrehajtott "fejlövés"..., legalábbis az újságok ezt írták...

Sötét volt, éjfél fele lehetett már, mikor egy fiatal lány, rémült tekintettel esett a földre... pillanatokkal előtte, még mosolygott, majd hallotta, ahogyan eldördült egy fegyverlövés. Abban a pillanatban tudta, hogy a golyót neki szánták...

Mint egy lelassított mozis pillanat..., csak állt.., a golyó lelassulva suhant a szélben, egyenesen felé..., és Ő tudta... Az élete akkor sebesebben pergett le előtte hirtelen, mint ahogyan a golyó suhant a köd szitálta levegőben.

A fejlövész biztos volt benne, hogy jó munkát végzett..., hiszen ki gondolta volna, hogy egy ilyen törékeny és szerény nő, mint Lejla, ilyen álarcot visel...

A lány másodpercek alatt a földre hullt, a fejlövész elhagyta a helyszínt, anélkül, hogy munkáját megcsodálta volna, magabiztossága határtalannak bizonyult...

Eltelt legalább fél óra, mire kiértek a rendőrök..., de a test eltűnt...

Öt perccel azelőtt, hogy a rendőrök kiértek volna a helyszínre, a nő magához tért..., és szinte láthatatlanul maga mögött hagyta a parkot... az eset különösebben nem rázta meg, nem először fordult elő vele, hogy rálőttek. De most sejtette, hogy ki volt az elkövető és ez elszomorította. A lelke most mélyen sérülni kényszerült..., ennek ellenére érzelemmentes arccal sétált megvilágosult célja felé..

Nikolas csendesen üldögélt a foteljában. Ment a TV, de nem figyelte különösebbképpen a műsort, iszogatta a jól megérdemelt sörét, mert úgy gondolta jó munkát végzett..., kicsit zavart és ideges volt, mert nem érte el barátnőjét...

De ma különösképpen nyúzott is volt, mert végrehajtott egy tökéletes „fejlövést”....

----------------------- 22:52 -----------------------

A szeretet ölelésében..

Ködös éjszakán, könnyben úszik a világ,

Egy kislány egy plüss mackót ölel át.

S eközben csókot adnak, egy aprócska arcocskára,

Kiskutya fut fel most mellé az ágyacskára.

Míg a falakon túl rideg és hideg a világ,

Addig a falakon belül, a levegőt a szeretet járja át.

Esti mese után, a TV maci is alszik már,

S minden kis apróság mély álomban ringatózott ez idő tájt.

A szülők most sürögnek-forognak egymás körül,

Egy pillanatra megölelik egymást, majd mosolyogva, részegítik meg szívüket.

 

Most a világ csendes, szerelmetes,

Melegséggel árasztva el mindenkit, akinek szüksége lehet rá,

A kívánságom annyi, hogy minden nap ez várjon ránk..

----------------------- 22:37 -----------------------

Érezd jól magad! Kacsints a csillagokra!

..Ha akarod, akkor hihetetlen gyorsan le tudod bontani a magad által felállított falakat.. ne engedd, hogy a félelmeid visszatartsanak a legjobb dolgoktól az életben..

Táncolj, énekelj, nevess, tedd, amit tenni szeretnél, mert mikor azt teszed, az egész világ sokkal szebb lesz. Olyan energia szabadul fel benned, amitől legyőzhetetlennek érzed magad.. Lehet, hogy az életed ebben a pillanatban szörnyű és úgy gondolod, nem éri meg... én csak javasolhatom, hogy próbáld ki.. tedd meg az első lépést, hogy a világ visszamosolyoghasson RÁD! ..

A világ csak RÁD vár, ragadd meg a pillanatot és élvezd ki!

----------------------- 21:02 -----------------------

Vannak.. és mindig lesznek is..

Vannak, akik könnyen fejest ugranak a mély vízbe,

Vannak, akik megfontoltan teszik meg az első lépéseiket,

Vannak, akik nem mernek semmit sem.

 

Láttam olyat, aki ment volna, de nem tudott,

Olyat, aki rossz vágány után futott,

S olyat, aki önmagával hadakozott.

 

Mutatott olyat a sors, mitől szívem összetört,

Mutatott olyat, mellyel kacagásba gyötört,

Mutatott szépet is meg jót, a vízen siklót, hajót is.

 

Láttam olyat, aki imádkozott a jóért,

Láttam olyat, aki sárból épített várat,

S láttam sajnos olyat is, aki mást vágott hátba.

 

Lényegében volt jó és rossz egyaránt,

Egy a lényeg, hogy merj az lenni, aki mindig is lenni akartál.

----------------------- 21:14 -----------------------

Megtépázott ölebek..

Kezemben könnyek hada, egy hullámzó tenger..

Dorombol a szívem.., de nem hallja senki sem..

Mégsem érzem lelkem.

 

Elhalkul a világ, eljön az éjszaka, nappal váltja fel és a zúzmara..

Hideg köpennyel borítva be a tájat, fényt adva egy szép látványnak..

S a kint alvó szelíd kutyákat.

 

Fáznak, olykor áznak, néha kapnak egy-egy meleg pillantást..

Szemükben fájdalom, reménnyel telik meg lelkük világa..

Van ki rájuk se néz, van ki észre se veszi őket.

 

Kóbor ebek mind.., ölebek közt árva..

Se házuk, se gazdájuk, se családjuk, minden percben van, ki körülöttük ugráljon..

se életük..

----------------------- 22:06 -----------------------

Elgyengült tündérálom..

Gyűltek a felhők feje felett, szíve lángban égett, a zord idő ellenére. Sétálva haladt most, saját útját járta.. A múltat végig futotta, s a jövő elől is futna, ha tudna..

Nem volt mellette senki sem, az úton is csak egyedül Ő meg a lámpafény.. köd borult a tájra, ahogy elhagyta a várost. Az út porát kerülve szelt át mezőt, pusztát, folyót, árkot.. várta, hogy hazataláljon.

Hajnal volt már mikor szemei rebbenni se mertek, megfagyott szíve, lelke már jégszobor.. egy hősre várt, ki egy nap talán, majd mindent birtokol.

Évek teltek, korok múltak, hajnalok és éjszakák egymásra borultak..

Szívek forrtak össze.. könnyek száradtak fel..

Eső mosta lépteket, egy emlék ölel fel..

Múlt és jövő ez mi minket gyötör..

S a jelen .. amiben élnünk kellene.. s melyben élnünk adatott..

 

----------------------- 01:32 -----------------------

Bőröm alatt ég.. a méreg..

N: A bőröm alatt méreg van.. a magam mérge vagyok, mindegyes pillanatban.. Szabadulni se tudok Tőle, próbáltam éjszakákon és nappalokon át, de mindig erősebbnek bizonyult.., vagy csak a méreg nyomott el ideje korán?. Velem élt a tudat, hogy bármit teszek.. ítélkezik.. elítéli tudatom, mit súg a szívem .. s fordítva.. kiigazodni egyiken sem lehet.. ők is olyanok, mint a neveletlen gyerekek..

F: Mi a bőröd alatt a szívedben szétterjedt és áthatolt az egész testeden.. , nem méreg volt.. csupán egy érzés, nem a méreg gyengített el, hanem az- az érzés.. tudod te is jól.. , oly sebezhető lettél, mint mindenki más, ha ez az érzés utoléri netalán. Nem tehetsz semmit ellene, ha elfogadod, megnyerheted a harcod. Nem ítélkezik, köze sincs hozzá. Te elfojtod az érzéseid, maszkot viselsz mindennap.. senki sem ismer igazán, mert senkinek sem adod magad.. Ez nem a Te hibád.. legalábbis szerintem nem, de tedd, amit tenned kell, ahhoz, hogy megküzdhesd a saját harcod.. Itt leszek, és segítek Neked.. ha hagyod. Ne hidd, hogy valóban elméd a szíved ellen él és így fordítva.. néha bizony összedolgoznak..

És eljön a harc vége, amikor meg kell majd adnod magad..

----------------------- 19:40 -----------------------

A világnak Rád is szüksége van..

Vannak kapcsolatok, amiket az egekig magasztalunk, felértékeljük őket, többet érzünk mögöttük, vagy többet képzelünk mögéjük, mint amennyit valóban érnek.. barátságok, kapcsolatok, …

Vannak, hogy csak a démonaink játszanak velünk, tangóznak az elménkkel.. félrevezetik a tudatunk.. fényes üvegablak elé állítják félelmeinket.. és mindennap a belső kis lemezlejátszón szépen egymás után hallhatjuk őket, ha nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy kiszorítsuk ezeket a hangokat.. de akkor felmerül a kérdés, hogy őszinték vagyunk e magunkhoz..

Minden este megerősítik a hangok a felmerülő kérdéseket, elég vagyok én, alkalmas vagyok erre-arra, szeretnek engem, van, akinek fontos vagyok, lenne olyan, akinek hiányoznék..?  A gondolataink átvehetik a hatalmat felettünk, de csak akkor, ha hagyjuk nekik… viszont ha alaposan ismerjük magunkat és az embereket, akikkel összeköttetésben vagyunk valamely módon, ha részt veszünk a kapcsolatokban és nyitott szemmel és szívvel élünk bennünk, akkor ezekre a kérdésekre válaszok érkeznek.. Tőlük, majd magadban is megbizonyosodhatsz arról, hogy igazuk van…

Hogy a világnak szüksége van RÁD, hogy alkalmas vagy a feladataidra, hogy SZERETNEK, hogy sok embernek FONTOS vagy, hogyha nem lennél, akkor hiányt éreznének, és így tovább..

Sose szabad elfelejteni, hogy van, aki szeret, hogy van, akinek fontos vagy, hogy van, aki számít Rád, hogy van, aki hozzád mer fordulni csak, hogy van, akinek Te vagy az egyik legjobb barátja, hogy van, akinek a fia vagy a lánya vagy, van, akinek a testvére, van, akinek a szerelme, van, akinek a menedéke és így tovább…

A világnak Rád is szüksége van..

 

----------------------- 00:24 -----------------------

♥ Egy emberéleten át.., s talán még tovább.. ♥ egy dallamon át..

Egy idős hölgy ült a jégvirágos ablakkal szemben, halkan dúdolt egy rég nem hallott dallamot.., melyet most játszottak le a rádióban.

Oly egyenesen előre tekintett, mintha az üvegen túl, valami történetet látott volna. A feltételezés nem állt távol a valóságtól. A néni, akinek most ősz a haja és megfáradt a szíve, akinek ráncai mosolygósan körülölelik arcát.., valójában emlékeit látta feléledni, eme dallam előcsalta őket, szíve és elméje mélyéről.


Bevillant egy jelenet, amikor a barátaival oly sokat nevetett.. éjszakákon át.. és minden oly könnyűnek tűnt.. Ekkor egy kis fa dobozkáért nyúlt, melyből képeket vett elő.. és összegyűrődött, megviselt papírokat, melyeken betűk hadai sorakoztak..


Egy régi családi képen egy könnycsepp gömbölyödött.., felidéződtek gyermekkora legkedvesebb emlékei, és hirtelen a legnagyobb fájdalmak.., az elvesztett szerettei emlékei, melyek most mély sebeket téptek fel szívéről..


De hirtelen, mintha diafilmről vetítették volna, újabb képbevágás következett, egy kellemes, meghitt kép lett úrrá elméjén.. eszébe jutott az össze szép ünnep, az összes családtag és jó barát.. kikkel az élet megajándékozta őt..


Ismét kattant a vetítő egy kockát, egy síró kis arcocskát látott már, mely hirtelen felnőtt női arccá változott.. Majd még egy kis mosolygós arcocska és megannyi családi emlék tört fel elfeledett helyekről.. , két érett arcot látott meg a két kicsi mögött.. és megannyi unokát..

Majd egy tánclépés, egy eskütétel.., harang.., egy temetés, "ásó, kapa, nagyharang" hol az első gyertyát, zokogó, remegő testtel ő helyezte el a sír felett..

Millió emléke élete minden percének, most felszínre kívánkozott.. nem tudott tenni ellene és nem is igyekezett tenni ellene, hagyta magát elragadtatni ezekkel az érzésekkel.. hol kellemes, hol fájó emlékek, melyek mosolyra vagy sírásra késztették az idős hölgyet.., arcvonásai pillanatról pillanatra változtak meg..

Érezte, ahogy belefáradt az emlékek sodrásába.. mielőtt az álom utolérte volna, az utolsó jelenet képe.. ,fiatal önmagát idézte meg..

Egy buszon ült, hazafele tartott a családjához. 18-19 éves lehetett ekkor.. a Nap lemenőben volt, nyár vége, szeptember fele lehetett tán.., a napsugarak a fák lombjain át egy idéző képet tártak szemei elé. Az mp3 lejátszója, mint mindig a kezében pihent, megszólalt egy dal..., s míg az ablakon át szemlélte a világot.. elgondolkozott, elmerült a dallamban.., dúdolta.. szívből szólóan.., közben arra gondolt, milyen ember lesz majd, és hogy vajon ha idős lesz is annyit jelent majd ez a dal.., mint akkor, abban a pillanatban.. ?!

Sosem feledte el azt a dallamot.. egy életen át őrizte szívében és lelkében..

Egy emberéleten át.., s talán még tovább..

----------------------- 15:06 -----------------------

Hallgass a szívedre..

Az ajtó felé lépett, a kezei a kilincshez értek. Lassan nyomta lefele, egy jelre várt. Ekkor egy édes hang kérte ne távozzon oly korán. A kilincs magányosan maradt, míg a kéz mely lefedte, most egy másik kézben nyugszik meg. Dallamok ezrei beszélnek nekünk erről az érzésről, minden nyelvnek külön szava van rá, mégis oly kevésszer mondjuk ki úgy igazán. Van, aki fél, van, aki leírja és van, akit nem ijeszthet meg semmi, és vállalva minden felelősséget, kimondja. Az égbe kiálltja, és felvállalja érzéseit. És habár ezzel a lépéssel, a legsebezhetőbbé válik, mégis úgy érzi, semmi sem állíthatja meg, és senki, kivéve egyetlen egy embert. Elég egy szó, egy tagadószó és hirtelen összeomlik a világ.. de ekkor tovább kell állni, vállat rázni és új szerelmet találni. Vagy viszonzásra talál e szó, mely jóval több annál.

Ám ha magadba fojtod, akkor esélyed sincs, hogy viszonozzák, és nem csak Tőle, Magadtól is elrabolod a lehetőséget, hogy egy nap, valaki Igazi mellett ébredj fel és vele legyél..

Mert sosem tudhatod, hogy hol botlasz bele a férfibe/nőbe, akit majd igazán szeretsz..

----------------------- 18:30 -----------------------

Szenvedéllyel átitatott éjjel..

Lágy dallam szállt az éjen át. A neonlámpa fénye belopódzott a kis szoba, nyitott ablakán. Egy férfi gyengéden ölelt át egy nőt, majd idéző pillantásokat szőtt. A nő most hagyta magát vezetni, máskor sosem engedett a kísértésnek, de ezen a napon, ebben a pillanatban megadta magát titkos szerelmének.

Friss szellő kapott a függönybe, a pár az erkélyajtó felé lépett tánclépésben. Majd a férfi ámulatba esett, megérintette őt a szerelem keze. Közelebb lépett az imádott nőhöz, kiért szíve titokban vert. Ebben a romantikus pillanatban, hirtelen minden megszűnt létezni. Csak Ők voltak, a lágy dallam és a közeli holdfény.

Többé nem leplezhették érzéseiket, feltárul a titok és egy szenvedélyes, forró csókban forrt össze. A lágy dallam már csak nekik játszott, és velük játszott. Boldogság illata járta be aznap éjszaka a levegőt, vidám kacaj és nevetés. Minden félelem tovaszállt. Csak két lélek volt az erkélyen, kik összefonódva, egymásra mosolyogva táncolták át az éjszakát.

Eljött a hajnal és egy csókkal elválva kívántak egymásnak szép éjszakát!

----------------------- 19:15 -----------------------

Szürke árnyak éjszakája..

Ahogy felébredt és kinyitotta szemeit, idegennek látta a világot. Kilépett az erkélyajtón, hogy szemlélődjön, miközben a Nap felkel, de nem látott mást, csak szürke árnyakat.. Megdörzsölte szemét, hátha csak egy rossz álom, de a valóságot látta meg egy perc alatt. Elmúlt a látomás, felkelt a Nap is..

Eltelt a nap, óra múlt óra után, ám gondolatai leragadtak a reggel emlékeinél. Nem tudta mi történt vele, de érezte, hogy ébren volt és a szíve remegett bele.

Hosszú nap után hazaért, forró fürdőt vett, majd ágyba bújt. Szemére hamar jött az álom. Éjfél előtt azonban szörnyű álmot látott, sírva riadt fel a rémálmából. Az erkélyajtóhoz lépett. A telihold bevilágította az eget és a kis utcákat, melyeket fentről látni lehetett. A szürke árnyak egyre többen lettek, és látott egy fiatalt, aki épp mindent elvesztett.. nem akart hinni a szemének, mikor meglátta, hogy Ő is szürke árnyék lett.

S egy pillanatba se telt bele.. újabb szürke árnyak gyülekeztek.

S a holdfény egy felhő takarásában elfeketedett..

Idézet

(..) lapoknak ad ihletet a holnap, a tegnap még itt lóg a nyakunkon, vajon mások vagyunk e most, mint mikor születtünk?

Bemutatkozás

(..) amit ma írnék magamról, vajon holnap még igaz lenne..?


Minden jog fenntartva."

Feliratkozás
Megosztás